Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló, 1991. évi LX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HIDASI REZSŐ (MSZP):
2514 jegybanktanács határozza meg. A jegybanktanács és a jegybank igazgatóságának tagjai a törvény értelmében pártban tisztséget nem viselhetnek, párt nevében vagy érdekében nyilvános közszerepléssel járó tevékenységet nem folytathatnak. Az alkotmányelő készítő bizottság által az Országgyűléshez benyújtott ötpárti konszenzuson nyugvó új alkotmánykoncepció a Közpénzügyek című, V. fejezete javaslatokat fogalmaz meg a jegybank és a jegybankelnök jogállásának és alkotmányos státuszának újraszabályozására. A s zóban forgó javaslatokat az V. fejezet c) pontja a következőképpen foglalja össze: "Az alkotmányban szabályozni kell a Magyar Nemzeti Bankot, annak jogállást, főbb feladatait és hatásköreit. A Magyar Nemzeti Bank a Magyar Köztársaság jegybankja, a nemzetga zdaság központi bankja, a jegybank független a kormánytól... A jegybank alapvető feladata a nemzetközi fizetőeszköz belső és külső vásárlóerejének védelme... A Nemzeti Bank elnökének 6 évre történő kinevezését és beszámolási kötelezettségét illetően nem in dokolt a változtatás, de a szabályokat ki kell egészíteni a bank alelnökeinek megválasztására vonatkozó rendelkezésekkel. A bank elnökéhez a képviselők kérdést intézhetnek. A bankra vonatkozó szabályokat továbbra is törvényben kell elhelyezni." Noha az új alkotmánykoncepciónak a jegybankra vonatkozó szakasza még a tervezet többi fejezeténél is homályosabb és szűkszavúbb, annyi egyértelműen kihámozható belőle, hogy az ötpárti egyezség a jegybankra annak függetlenségének alkotmányos garanciáját igyekszik megt eremteni. Az alkotmánytervezet szövege ugyanis, ellentétben a jegybanktörvénnyel, amely a kormány gazdaságpolitikájának támogatását teszi az MNB legfontosabb feladatává, explicit módon állást foglal a jegybank kormánytól való függetlensége mellett. Ez a tö rekvése első ránézésre összhangban van a nemzetközi szabályozási és gazdaságpolitikai trendekkel. Az elmúlt években egyebek között ÚjZéland, Franciaország, NagyBritannia és Spanyolország döntött úgy, hogy nagyobb autonómiával ruházza föl az ország közpon ti bankját. Az alábbiakban először azokat az ökonómiai és politikai érveket veszem szemügyre, amelyeket a jegybank függetlensége mellett szoktak felhozni, majd kísérletet teszek a jegybank és a jegybankelnökök függetlenségével összefüggő törvényi és alkotm ányos garanciák elemzésére, befejezésül a jegybanki függetlenség korlátozása mellett szóló érveket tekintem át. A jegybanki függetlenség gazdaságtana. A jegybanki függetlenség mértékét egész sor jogi, intézményi, kulturális és személyes tényező határozza m eg, és ezek egy részét igen nehéz lenne kvantifikálni vagy akár megfigyelhetővé tenni. Közgazdasági szempontból a jegybanki függetlenség első megközelítésben azt jelenti, hogy a jegybanknak nemfiskális vagy kvázifiskális feladatokat kell ellátnia. A jegy bank fiskális vagy kvázifiskális feladatai a pénzkibocsátással és az inflációs adóval kapcsolatos állami bevételek összegyűjtésén kívül egyebek között a pénzügyi rendszer nyílt vagy burkolt megadóztatását, szelektív hitelpolitikai irányelvek érvényesítésé t, az állami devizamonopólium fenntartását, valamint implicit betétbiztosítási rendszerek és bankkonszolidációs programok működtetését foglalhatják magukba. A jegybanki függetlenség tehát a szóban forgó fiskális nyűgtől való szabadságban áll, nem pedig abb an, hogy a jegybank mindent megtehet, amihez éppen kedve támad. A jegybank kormányzattól, illetve a költségvetéstől való függetlenségének az a közgazdasági értelme, hogy egy valóban független jegybank, a ma elfogadott közgazdasági elmélet szerint hatékonya bban képes az árstabilitás, mint végső gazdaságpolitikai célkitűzés mellett föllépni, mint egy olyan jegybank, amely a fiskus mindenkori érdekeinek alávetetten, ezeknek az érdekeknek a kiszolgálójaként működik. A jegybanki függetlenség tehát az árstabilitá s fenntartására törekvő monetáris politika alakítására, közbenső és operatív céljainak meghatározására vonatkozik, vagyis arra, hogy a jegybank akkor is kitarthasson az árstabilitás mint végső gazdaságpolitikai célkitűzés mellett, ha ezért rövid távú előny öket kell feladni, vagy politikailag nehezen elfogadtatható rövid távú áldozatokat kell hozni. A jegybank függetlensége így például nem azt jelenti, hogy a jegybank, mondjuk, azt csinál a nyereségével, amit akar. A jegybank nyereségének képzésével, felhasz nálásával kapcsolatos döntések nem feltétlenül a jegybank hatáskörébe tartoznak.
