Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló, 1991. évi LX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
2511 veszélyeztetése elkerülése érdekében ez ne hirtelensze rűen történjék, hanem kéthárom éven belül. Ez a mi javaslatunk. Áttérve a másik részére a törvényjavaslatnak, tehát amely az MNB felépítésére, szerkezetében bizonyos változásokat hoz, itt sem értünk egyet azzal, hogy ezt is tulajdonképpen a törvény meghoz atala óta eltelt időszaknak a tapasztalatai vagy egyes technikai kérdések indokolják. Ennél mi gyökeresebb fordulatot látunk ezekben a módosításokban. Először is föl szeretném vetni a 13. §ban szereplő rendelkezést, mely szerint az Állami Pénz- és Tőkepia ci Felügyelet és az MNB viszonyában azt írja a törvényjavaslat, hogy az engedélykiadásoknál az MNB elnökének előzetes véleménye szükséges, a visszavonásnál viszont már az MNB engedélye szükséges. Ezt a vonatkozó törvénynél is elmondtuk, amely már azóta tul ajdonképpen meg lett szavazva, de itt is el kell mondanunk, hogy nem értjük azt, hogyha az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, amelyik az igen fontos szektort, a hatálya alá tartozó igen kiterjedt, és a lakosság bizalma szempontjából szinte a legfontosab b szektort érinti, hiszen odatartoznak azok a pénzintézetek, amelyekkel kapcsolatban a lakosság bizalma bizony előfordul, hogy megrendül, az nem annyira az MNB felé van, tehát akkor, amikor ez az új szervezet megkapta a megbízatását és a törvény azt mondja , hogy a működési engedélyeket nyilvánvalóan az MNB előzetes véleménye alapján adja ki, akkor nem értjük azt, hogy a visszavonásnál, tehát amikor probléma van, mert nyilván a visszavonásnak mindig van valami oka, tehát amikor probléma van, akkor viszont az MNBnek már egy vétójoga lép be. Ebben, lehet, hogy kicsit túlozva, de mégis az MNBnek bizonyos túlhatalmát látjuk megalakulni. (16.20) A másik gondunk a törvényjavaslattal kapcsolatban az, hogy amíg a Jegybanktanács tagjait az MNB elnöke véleményének a kikérésével nevezik ki, ami teljesen természetes, mert azt nem szabadna megengedni, hogy egy ilyen vélemény nélkül alakuljon meg a Jegybanktanács, hiszen együtt kell dolgozniuk, ez teljesen természetes, addig az öt alelnök kinevezésénél az MNB elnöke már e lőterjesztési jogot kap. Mi úgy gondoljuk, hogy ott is elegendő lenne természetesen a véleményének a kikérése, rendkívül fontos, hogy az MNB alelnökei is olyan személyek legyenek, akikkel az MNB elnöke együtt tud dolgozni. Tehát ezt a követelményt a törvén yben ilyen jogi formulával lényegében biztosítani lehet. Én úgy vélem, hogy akár az MNB elnökét, akár az alelnökeit nincsen olyan kormány - nem lesz olyan kormány , amely úgy akarja kinevezni, hogy valamiféle ellenükre, vagy dacára történjen ilyen kinevez és. Ennek megfelelő presztízsoldalai is vannak, és én úgy vélem, hogy a törvényben nem szükséges itt előterjesztési jogot biztosítani az MNB elnöke részére. Úgy gondoljuk, hogy a hat évre történő kinevezés - mert ez is változás a jelenlegihez képest - sem szükséges, talán három évre maradhatnának, csúsztatott terminusokkal. Itt kell még felvetnünk, nem teljesen a törvényjavaslathoz tartozó kérdést - de mindenképpen MNBvel kapcsolatos , a titkosság kérdését. Az MNB elnökének nem vonjuk kétségbe a jogát, ho gy saját hatáskörében megállapítsa, hogy bizonyos MNB műveletek meddig titkosak, hiszen ez az ország érdeke, ez a közös érdekünk. Azonban azt túlzottnak tartjuk, hogy a devizatartalékállomány kezelésére vonatkozó javaslatok és hozott döntések - tehát a dö ntések is - húsz évig - a minősítéstől számított húsz évig - titkosak. Én tudom, hogy ez tulajdonképpen nem a parlamenti kontroll fölé van helyezve, hiszen a parlamentnek illetékes bizottsága, vagy bárki, akit a parlament megbíz, beletekinthet mindezekbe. Azonban ilyen hosszú ideig tartó titkosság mégis csak ellene mond annak, hogy lehetőleg az MNB minden tevékenysége - amennyire csak lehetséges, ami államérdekből nem, arra nem vonatkozik a kijelentésem - tehát az, hogy hogy bánik az ország pénzével, a devi zatartalékokkal, ez legyen minél nyilvánosabb, tehát lehetőleg a titkossági időket csökkenteni kellene és el kellene érni azt, hogy ne küszködjünk a továbbiakban ilyen problémákkal és gondokkal. Hogy akkor, amikor ez az adósságcsere a Magyar Nemzeti Bankna k a vesztesége - egyáltalán mint tény, mint szükségesség - berobbant a közéletbe, akkor bizony szakemberek, képviselők,
