Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2441 költségvetés által az önkormányzatok számára biztosított forrás növekedése nem éri el ezt a mértéket, hanem megáll 11,812 százaléknál. Ez pedig alatta marad a jövő évre prognosztizált - a kormányzati anyagban, előterjesztésben is szereplő - infláció mértékének. A kettő közötti különbség 689 százalékot is tesz. Ez a 68 százalék egyenlő azzal, amennyivel reálértékben a következő évben kevesebb forrása lesz az önkormányzatoknak többek között arra is, hogy az óvodákat, iskolákat, középiskolákat, gimnáziumokat üzemeltessék, fenntartsák. Így tehát, ha nem pusztán ezt a szűk szeletet, hanem az egész önkormányzati intézményrendszert vizsgáljuk, igazat kell adnunk azo knak, akik azt mondják, hogy a jövő évre - bár a számok ügyesen elfedik ezt a tényt, mégis azt kell hogy mondjuk , hogy kevesebb, reálértékben kevesebb forrás áll rendelkezésre. Tehát azt a szomorú tendenciát, amit iskolabezárási hullámként jellemeztek az újságírók vagy maguk a pedagógusok is, nem megtöri, hanem csak lelassítja ez a jövő évre betervezett költségvetés, és itt semmiképpen sem szolgálja azt a stabilitást, amit el kell érnünk sok okból, és ezt már vázoltam az előbb. Ebben egy külön, az egészbő l ki nem szakítható, de nagyon fontos terület az alkalmazottak bére, bérezése. Nem szabad becsapni az alkalmazottakat, mert úgyis kiderül az igazság. Ez talán az első és legfontosabb állítás, amit ezen a területen mondani kell. Felesleges azt ígérni - ahog yan ezt tette a kormány '96ban , hogy csak 12 százalékkal csökken reálértékben az alkalmazottak reálbére, miközben azt látjuk, hogy a közoktatás területén ez meghaladja a 10 százalékot. A legnagyobb volt - az összehasonlított keresetű csökkenések tekint etében - a közoktatásban elszenvedett reálbércsökkenés, 1213 százalék is némely területen. Hiábavaló azt ígérnünk, hogy a következő évben ezt a mértéket - az infláció mértékét - el fogja érni a keresetek növekedése, azaz nem csökken reálértékben a bér, ho gyha az elhúzódó költségvetési tárgyalások, bértárgyalások azt mutatják, hogy erre nincs kellő fedezet a költségvetésben. Nem akarom hosszan ismertetni azokat a számoszlopokat, amik ezt bizonyítják, de maguk a megállapodó felek jól mutatják. Mi lehet itt a kivezető út? Könnyen mondhatnánk azt ellenzéki oldalról, hogy több pénzt kell biztosítani a bérek fedezetére, és akkor megnyugszanak majd az alkalmazottak. Nyilván ezt is kell tenni, de ezt tudjuk, nem lehet egyik napról a másikra, egyik költségvetési évr ől a másikra elérni. Azonban megtehető az, hogy differenciáljuk, és tudomásul vesszük, hogy az a közalkalmazotti rendszer, ami 650 ezer alkalmazott bérezését kívánja egy egységes rendszerben megoldani, az nem működőképes. Az eltelt három év bebizonyította ennek a működőképtelenségét. Meggyőződésünk, hogy ha nem választjuk külön a felsőoktatás és a tudomány területén működők bérezésének szabályait, a közoktatásban dolgozók bérezésének szabályait, az egészségügyben dolgozók bérezésének szabályait, akkor csak összeláncoljuk ezeket a szférákat, és különkülön, az amúgy szakmailag is, minősítésük - mondjuk inkább így: képzettségük - tekintetében is igen erősen eltérő ágazatokat nem tudjuk kellően kezelni. Tehát a javaslatunk egy differenciált bérezési rendszer. M iért nem képes ezt az ellenzék előterjeszteni? Nem intellektuális problémáról van szó, hiszen egy bérezési rendszer csak annyiban állja meg a helyét, amennyiben maguk az alkalmazottak is azt legalábbis tolerálják, elfogadják, tudomásul veszik. Ez a mindenk ori magyar kormányzat feladata, hogy azokat az érdekegyeztető tárgyalásokat lefolytassa, ami egy ilyen differenciált, három lábon álló, három szakmai bérrendszert tartalmazó bérstruktúra kialakításánál szükséges. Ha ezt a mindenkori magyar kormány nem tesz i meg, benyújthatunk ugyan akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról ilyen irányú módosító javaslatokat, azt joggal fogja visszadobni az érdekegyeztetés, joggal fogják elutasítani a nagy közalkalmazotti szakszervezetek, hogyha nélkülük készült el. Ez tehá t a kormány felelősségét veti fel. (A jegyzői széket Boros László helyett Szili Sándor foglalja el.)
