Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2440 társadalomszerkezete is a döntések mögött áll. Ilyen értelemben hatalmunkban, k ezünkben van ez a kérdés. A legfontosabb érték ezen a területen a sokat emlegetett stabilitás, kiszámíthatóság, tervezhetőség. Sok okból. Egyrészt azért, mert ez egy igen nagy terület, kétkét és fél millió ember érintett benne közvetlenül nap mint nap, ak ár mint munkavállaló, akár mint a szolgáltatást igénybe vevő diák, hallgató. (10.20) Ennek megfelelően ez egy igen drága rendszer, az államháztartásból igen nagy szeletet kell ennek a rendszernek a fenntartására, üzemeltetésére fordítanunk. A harmadik ok p edig a képzés jellegéből, sajátosságából fakad, ez egy lassú üzem, aki ide belép, az 101416 évig is részese, s elvárható igény a szülők, diákok részéről, hogy előre tudják; mi az, amit kapni fognak; mi az, amit igénybe vehetnek; mi az, amikor majd kilépn ek az intézmény falai közül, akkor a kezükbe kerül. Mit ér majd az a papír, az a diploma, amit kapnak a képzés után. A finanszírozás szempontjából is ez a legfontosabb érték, a stabilitás, és itt nemcsak a szülők vagy a diákok szempontja fontos, hanem való ban azoknak az alkalmazottaknak is, akik nap mint nap dolgoznak, biztosítják azt a hátteret, amiről egyáltalán beszélhetünk. És az elmúlt néhány év egyáltalán nem mutat jó példát, noha valóban azt láttuk, hogy '96ban több mint 3035 százalékkal növekedtek a parlament által megállapított normatívák például a közoktatás területén, mégis, reálértékben az önkormányzatok által a közoktatásra fordítható összegek jelentősen csökkentek. Nyilván ez a magyarázata annak, hogy ebben az évben zárták be a rendszerváltoz ás óta a legtöbb közoktatási intézményt, óvodát, iskolát. Döntöttek arról, hogy felmenő rendszerben szép lassan elhalasztják, kiürítik ezeket az intézményeket. Több százra tehető ezeknek a döntéseknek a száma. A bezárt iskolák, óvodák száma szerencsére még nem éri ezt el. Kérdés az, hogy a nyáron elfogadott közoktatási törvény és a most előterjesztett költségvetés megfelele annak a jogos igénynek, hogy növelni kell a stabilitást, növelni kell a kiszámíthatóságot. Azt kell mondjuk - szomorúan , hogy ezt az igényt nem teljesíti. Javít valamit a meglévő helyzeten - ezt el kell hogy ismerjük , javít az a rendelkezés, hogy a következő évi normatívát minden esetben úgy kell megállapítani, hogy az nem lehet kevesebb, mint az azt megelőző év, tehát két évvel azt megelőző év, esztendő teljes bekerülési költségének 80 százaléka. Azonban azt a kitűzött célt - amit itt a parlamentben többen is megfogalmaztunk, akár kormánypárti, akár ellenzéki politikusok - nem voltunk képesek elérni, é s ezt nem teljesíti a mostani költségvetés sem. Valóban csak az az alternatíva áll ezzel szemben - amit SZDSZes képviselőtársunk megfogalmazott , hogy el kell fogadnunk ezt, mert ellenkező esetben a közoktatás államosításáról kell beszélnünk, egy központ i költségvetéstől függő, csak az állam által finanszírozott oktatási intézményekről. Valóban megfogalmazódott ilyen javaslat - leginkább szakszervezeti oldalról, illetve a szakszervezetek egy részétől , hogy államosítsák ilyen értelemben, finanszírozás te kintetében, az intézményeket. Meggyőződésem, hogy van más lehetőség, nem csak a rossz és rosszabb között lehet választani. Azért tartom rosszabbnak az intézmények államosítását, mert a felsőoktatás példája intő jelként kell hogy előttünk álljon. Attól, hog y valaki közvetlenül a kormányzati hivataltól függ, nem javul a helyzete, hanem rosszabbodik, hiszen egyetlenegy tollvonással lehetett ebben az évben közel 6000 státust, álláshelyet a felsőoktatás területén megszüntetni. A megoldást az jelentheti, hogyha n em önmagában oktatási normatívákról beszélünk, hanem az önkormányzatok finanszírozottsági szintjéről, s ha ezt vizsgáljuk a költségvetés vitájában is. És akkor már az a szép kép, amit csak a művelődésügy politikusai elénk tárnak, hogy 2023 százalékkal növ ekszenek a közoktatási normatívák, már korántsem lesznek ilyen szépen, hiszen azt látjuk, hogy a
