Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ZSIGMOND ATTILA (MDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MIAKICH GÁBOR (MSZP):
2433 Lehet, és nagyon sokan gondolhatjuk úgy, hogy bizonyos részterületeken nem jut elég, és ha a felhasználók oldaláról nézzük, akkor igaz is. Viszont ha az ország helyzetét, az ebből adódó bevételi lehetőséget vizsgáljuk meg, akkor rá kell jönnünk, hogy bizony ennyire van mód. Ez a lehetőség, és ezt a valóságos helyzetet úgy kritizálni, hogy mondjuk az áfát töröljük el, de közben minden kiadási tételben plusz javaslataink vannak, ez felelőtlenség. Többen szóvá tették - főleg ellenzéki hozzászólók , hogy mi volt a privatizációs többletbevétel sorsa. Az előttem szóló az első hozzászólásában még 20 százalékos inflációt javasolt, nos, eltelt néhány nap, most már 25öt javasol. Pártja és ő maga is a privatizációs többletbevételek sorsáról való szavazáson úgy döntött, ahogy a kormánypárti frakciók többsége. Most pedig szóvá teszi, hogy mire használtuk ezt fel. Anélkül, hogy megvizsgálná, hogy milyen összefüggései vannak ennek. Előttem már többen elmondták ennek azt az oldalát, hogy bizony az a hiány, illetve az az adósságállomány, amelyet ez az ország felhalmozott, az egy negatív vagyon, amelyet a privatizációs bevételekből - igenis elsőd legesen - törleszteni kell. Nemcsak azért, mert így a tőke, vagyis ez a hiány csökken, hanem azért is, mert örökre megszabadulunk ennek az adósságnak a kamatterhétől. De van egy másik oldala is ennek a dolognak, és ezt is mindenképp szeretném, ha elhangzan a, és mindenki látná. Azt, hogy Magyarország legutóbbi hitelminősítésében előrébb tudott lépni, annak igenis az volt az oka, az volt a kiváltója, hogy olyan gazdaságpolitikát folytatott ez a kormányzat, hogy ezt elérhettük. És hogy már a hitelminősítés jav ulása előtt is jóval kedvezőbb kamatfeltételekkel lehetett hitelekhez jutni, mint az a kamatú adósságállomány, amellyel rendelkeztünk, igenis azt mondatja velem, hogyha az egész összeget is felhasználtuk volna a gazdaságból, akkor is előbb törleszteni kell ett volna, és új hitelekkel, olcsóbb hitelekkel kiváltani azt az adósságállományt, amellyel rendelkeztünk. Ezt az összefüggését is látni kell, és nem érdemes ebben a dologban is félrevezetni a közvéleményt. Nagyon furcsa - és most, a napirend előtti hozzás zólásoknál is , a Magyar Nemzeti Banknál nyilvántartott, nem kamatozó adósságállományról is szó volt. Nagyon sajnálom, hogy az elmúlt hetekben és időszakban megjelent sajtóhírekből, a később megkapott pénzügyminisztériumi anyagokból sem derül ki, és még m indig vitát kell folytatni, hogy itt egyszerűen arról van szó, hogy egy létező dolgot nyilvántartunk a költségvetésben. Attól, hogy nem tartunk nyilván, ez a kamatveszteség, amelyik megjelenik - vagy kamatkiadás , akkor is létezne. És sokkal jobb, ha errő l tudunk, ha ezt nyilvántartjuk, mintha elfedjük és amikor vitatkozunk nem gondolunk erre a dologra. Ezért ezeket a kritikai észrevételeket sem értem. Nagyon jó lenne, hogyha minden ilyen tényről aszerint vitatkoznánk, ami mögötte van, és nem valami felesl eges, ettől eltérő gondolatokat szőnénk köré. A legélesebb kritika - majd minden ellenzéki hozzászólótól elhangzott , hogy ez a költségvetés nem élénkíti a belső piacot. Nem növekedésserkentő, nem segíti a növekedést, ezért különböző javaslatok elhangzott ak, hogy az a 2 százalékos GDPnövekedés sem tartható. Nézzük meg, mi van emögött! Mi van amögött, akik ezt javasolják? Lehete úgy, vane olyan példa - akár a magyar gazdaságtörténetben, az elmúlt rendszerben vagy az elmúlt kormányzati időszak alatt vagy Európa fejlett országainak gazdaságtörténetében , amikor belsőpiacélénkítésre alapoztak gazdasági növekedést. Csak olyan példát találunk, tisztelt hölgyeim és uraim, amikor ez az eladósodottság növekedéséhez vezetett. De emellett meg szeretnék említeni a mai magyar valóságban még egy nagyon fontos dolgot. Azt, hogyha főleg a belső kereslet növekedésére építünk GDPnövekedést, akkor az adósságnövekedés mellett van egy másik nagyon hátrányos dolog, és ez még nem hangzott el, hogy minden ilyen növekedés az a kkor, adott pillanatban létező szerkezetet konzerválja. Azt az eredményt, ami elindult az elmúlt másfél évben, azt a jelentős szerkezetátalakulást lassítaná, amely éppen az exportorientáció, az exportorientált növekedéshez kapcsolódik.
