Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 16 (200. szám) - A lakás-takarékpénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP):
243 Erre mondhatják azt, hogy azért nem, mert ez nem volt célja a támogatási körnek. De tessék figyelembe venni azt a megoldást is, hogy ez az ember nyolc éven keresztül nem a mindenkori piaci kamaton tartotta a pénzét, hanem azzal a kamattal, amit a konstrukció megtakarított, azzal más emberek lakáshoz jutását tudták segíteni, ezért ha hitelösszeget nem is kap, de az állami támogatás mértékére legyen jogosult. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum sajnos ebben a formájában, így a törvényjavaslatot nem tudja támogatni, és szeretnénk, hogyha az általunk elmondottak a törvénybe beépítésre kerülnének, és ezt követően ezt meg tudnánk szavazni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Megadom a szót Barsiné Pataky Etelka képviselő asszonynak, Magyar Demokrata Néppárt. BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP) : Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Csak azzal tudom kezdeni, hogy végre. Végre, hogy itt van a Ház asztalán az a lakástakarékpénztárról szóló törvény, amely valójában már három éve lényegében elkészült, és azóta várunk, hogy ide, a Ház asztalára beterjesszék. Örülünk tehát annak, hogy ez a törvény megszületett. De az ellenzéki politikus ez alkalommal azért is örül, mert végre van egy halv ány fény, egy jelzés, hogy a kormány a monetáris politika intézkedéseit kombinálja a középtávú megtakarítás ösztönzésével. Szeretném bejelenteni, hogy módosításokkal ugyan, de a törvényt támogatni fogjuk. Lesznek javaslataink, részben kiegészítések, részbe n javítások. A hozzászólásomban három részre szeretnék kitérni. Miért tartjuk támogatásra szükségesnek a lakástakarékpénztártörvényt? Mit várunk tőle és mik a javaslataink? Miért támogatjuk a lakástakarékpénztárról szóló törvényt, mikor való igaz - ahogy ellenzéki képviselőtársaim mondták , a lakásra váróknak vagy a felújítani szándékozóknak csak egy igen szűk szeletét fogja érinteni. Tisztában vagyunk vele. Ugyanakkor azonban ez a konstrukció egy minőségében más rendszer, mint az eddigi támogatási rends zerek. Sokszor, sok helyen elmondtuk, hogy azt az állampolgárt, aki képes arra, hogy segítsen a helyzetén, hogy bizonyos területeit a saját életének megoldja, hogy gondoskodjon magáról és a családjáról, azt támogatni kell. Az a véleményünk, hogy annyiban t ér el a korábbi években alkalmazott támogatási rendszertől a lakástakarékpénztár, hogy nem a hitelt támogatja, hanem a takarékosságot, és ezen belül a középtávú megtakarítást, amire ebben az országban nagyon régóta szükség lenne. Hogy ez nem tudott létrej önni, annak a legfőbb oka az infláció. Azzal, hogy az állam azt a veszteséget, ami a középtávú megtakarítót az infláció miatt éri, egy bizonyos támogatási rendszerrel pótolja, vagyis tulajdonképpen megteszi azt, hogy amit nem tud kivédeni az állampolgár, a zt állami eszközökkel kivédi, úgy gondoljuk, hogy ez a lépés jövőbe mutató, és úgy gondoljuk, hogy ez a lépés valóban szükséges a mai gazdasági helyzetben. Az a körülmény, hogy itt három szereplő együttműködésének, partneri kapcsolatának a sikeréről vagy a sikertelenségéről van szó, ez is egy minőségileg más jellegű megközelítés, mint az eddigiek. Hiszen van egyszer a magán segíteni akaró, megtakarítani képes vagy nagyon nehezen, de megtakarítani képes és hajlandó állampolgár. Van az e célhoz rendelt közöss égi törekvés, az állami és az önkormányzati törekvés. És végül pedig van ezen a területen üzleti lehetőséget elérni akaró pénzintézet. Az a véleményünk, hogy ez a három egyirányú akarat erősebb lesz, mintha különkülön próbálkoznának lakásépítéssel és sze rvezéssel. Az első, amiről tehát beszéltem, az az, hogy egy szűk szeletét érinti, minőségében egy más jellegű finanszírozásról van szó, de egy középtávú, jövőre mutató finanszírozási rendszerről.
