Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 16 (200. szám) - A párizsi békeszerződés 27. cikke 2. pontjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
224 Tehát én arra kérem, hogy ön ne hivatkozzon rám. Ön ök épp eleget hivatkoztak Rákosira, Sztálinra, Leninre, meg nem tudom én kire, azoknál maradjanak meg, és a többpárti parlamenti demokrácia ösvényeire ne tévedjenek, mert ott eltévednek, amint látják. Tehát hogyha engem akar idézni, akkor precízen idézzen, és én úgy gondolom, ebben az esetben nem kerül sor személyes érintetés (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő lejártát.) címén kétperces fel..... (Az elnök kikapcsolja a felszólaló mikrofonját. Taps az ellenzéki padsorokban. Dr. Torgy án József: Elnök úr, legalább annyi engedtessék meg, hogy köszönöm.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Képviselő Úr! Csak azt szeretném mondani, a Házszabály nem ismer olyan kitételt, hogy személyes megtámadtatás. A párizsi békeszerződés 27. cikke 2. pontjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Szabó Iván képviselő úrnak adom meg a szót, aki a párizsi békeszerződé s 27. cikke 2. pontjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájában az MDNP képviselőcsoportja véleményét mondja el a házbizottság által ajánlott 10 perces időkeretben. DR. SZABÓ IVÁN (MDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ott szeretném a Néppárt álláspontjának az ismertetését kezdeni, ahol az előző, igen hosszúra nyúlt és szétesett vitában Isépy Tamás arról beszélt, hogy ebben a kérdésben két dolog egyidejűleg van jelen. Nevezetesen arról, hog y itt van egyszer egy jogi kötelezettség, és van egyszer egy erkölcsi kötelezettség. Nos, én evvel az elsővel szeretném kezdeni, hogy utána a másodikról is néhány szót ejtsek. A magyar Országgyűlés és a szabadon választott magyar parlament a rövid életű, a közvetlenül a II. világháború és a teljes kommunista hatalomátvétel közti eltelt időszakban a morális kötelezettség alapján lépett először, megelőzve a párizsi békeszerződést, akkor, amikor 1946ban a XXV. törvénycikkben a zsidókárpótlás ügyében és az üld özöttek kérdésében akkor fogadott el törvényt, amikor még erre semmiféle nemzetközi kötelezettség nem kényszerítette. Világos tehát, hogy a szabadon választott, demokratikus, magyar közvélemény és a parlamentje világosan morális alapokra helyezkedve hozott egyben az ügyben döntést, ezért a magunk részéről úgy érezzük, hogy ennek a kérdésnek a rendezése nem elsősorban azért izgalmas, mert van egy párizsi békeszerződés, amely minket erre kötelez, hanem azért, mert ez valóban elsődlegesen - mint ahogy erre elő deink igen komolyan hitet tettek - erkölcsi kötelezettségünk. Ebben az összefüggésben a Magyar Demokrata Néppárt nem tudja és nem kívánja ezt a kérdést összekapcsolni semmilyen más olyan jellegű intézkedéssel, amelyik akár a párizsi békeszerződésből, akár másból folyik, hiszen világos, hogy egy önmagában álló kérdésről van szó, és attól függetlenül, hogy Magyarország számára más, valóban jogos követelések teljesítése még nem történt meg, nem lehet alap arra vonatkozólag, hogy mi ne tegyünk meg egy olyan er kölcsi kötelezettséget, amelyikre egyébként a '46os Országgyűlés önmagától kötelezettséget vállalt. Ami ennek a jogi oldalát érinti, az is kötelezettség, és ezért nem tartom szerencsésnek a Néppárt képviseletében intézményesen a "kárpótlás" szóra helyezni a hangsúlyt, hiszen ennek a törvénynek - és ami ezután következik, és be fogja nyújtani a kormány - a témája alapvetően mégsem kárpótlási, hanem egy békeszerződés végrehajtásával kapcsolatos törvényhozási feladat. Ebből következik,
