Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
2188 sok vonatkozásban elismerik ennek jogosságát. A járulékalap kiterjesztése ezekre az eddig járulékmentes tevékenységre, tudniillik két komoly és jó érvvel, szerintünk is indokolható. Az egyik érv általános, a járulékalap általános bővítésére természetesen szükség van, és ebben közvetve érdekeltek az eddig mentességet élvező tevékenységet végzők is, hiszen az ő érdekük is az egészségügy és a nyugdíjrendszer megfelelő finanszírozása. Ezt az érvet tehát nekünk is akceptálnunk kellett. A másik akceptálható érv az előterjesztő szándékában az, hogy az eddig mentesített terület túl széles volt, túl sok kibúvót hagyott, aminek oka a szerzői jogi törvénynek talán nem egészen korszerű szabályzása, ami voltaképpen szerzői jogvédelem alá veszi mindazokat a tevékenységeket - vagy szerzői jog alá sorolja, vagy az úgynevezett szomszédos jog alá sorolja , amelyek a hagyományos szerzői jogtól meglehetősen távol esnek. Így pé ldául a szoftverkészítést, az angoltanítást, egyegy egyetemi óra adását, amennyiben ez nem fő munkaviszonyban történik, vagy egyegy gazdálkodó szervezet - mondjuk bank - megújítására született házi dolgozatokat is. Nyilvánvalóan ez a túl széles értelmezé s, nemcsak jogilag és etikailag tarthatatlan, hanem valójában ez a széles értelmezés okozta a járulék hiányát, a társadalombiztosítási alap egyik forráshiányának mindenképpen egyik oka volt. Értjük tehát, és mi magunk sem gondoljuk, hogy a korábbi mentessé g teljes egészében és változatlan formában fenntartható és feltartandó. (15.50) A jelenleg javasolt modellel szemben azonban legalább két súlyos ellenérvünk is van, és ezek az ellenérvek vezettek a módosító javaslatok megfogalmazásához. Az első ellenérv talán nem a társadalombiztosítás belső logikájából, hanem a magyar társadalom egyes területeinek forráshiányából adódik. Ha ezen túl minden eddig szerzői jogvédelem alá eső tevékenység járulékalapot képez, akkor ez minden ellenkező híreszteléssel szemben nem a művészt és a tudóst sújtja jobban, bár nyilván közvetve őt is, hanem azokat a kifizetőhelyeket, amelyeknek meg kell fizetni egy olyan költséget, amely alól eddig mentesítve voltak. Mik ezek a kifizetőhelyek? A hagyományos szerzői jogvédelem alá eső tevékenységek esetében egyetemek, tudományos intézmények, kulturális intézmények, kulturális oktatási és tudományos műhelyek. Zömükben költségvetési intézmények, illetve amennyiben piaci viszonyok között élnek, akkor az eddig még kellő mértékben me g nem született nonprofitszabályozás hiánya miatt, ugyan piaci viszonyok élő, de valójában félpiaci vagy nem valódi piaci tevékenységet folytató, az értékes kultúra születésével, illetve közvetítésével foglalkozó műhelyek. Egészen egyszerűen az a helyzet, hogy ezekben a kifizetőhelyekben nincs meg a járulék kifizetéséhez elegendő pénz. És ebben voltaképpen egyetértésben vagyunk az előterjesztővel is. Mindenki tudja, hogy egy olyan helyre terjesztenénk ki többek között a járulékoltatás kötelezettségét, ahol az ehhez szükséges források nem állnak rendelkezésére, magyarul vagy a tevékenység teljes összeomlását vagy olyan típusú beszűkülését eredményezik, ami semmiképpen nem volt az előterjesztők szándéka. Ez tehát az első probléma a jelenlegi formában előterje sztett javaslattal. A második probléma inkább jogi természetű, de ez sem elhanyagolható. Ha a valóban hagyományosan szerzői jogvédelem alá eső tevékenységeket nézzük és figyelmesen elolvassuk az érvényben lévő és többször módosított szerzői jogi törvény sz övegét, akkor fölfigyelhetünk arra, hogy az, aki szerzői jogot ad el és erre vonatkozó szerződést köt, az az ezért kapott díjazást csak kis részben és egy részben kapja tényleges munkatevékenységért. Más részben egy, a szerzőjogi törvény szerint a szerzőhö z fűződő személyi és vagyoni jogot idegenít el, úgy is mondhatnám pontatlan kifejezéssel, hogy ad bérbe annak, aki az ő könyvét kiadja, aki az ő tudományos munkáját publikálja. Ebben az értelemben a szerzői díj alá eső tevékenység egy része, illetve a díjj al honorált tevékenység
