Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 16 (200. szám) - A lakás-takarékpénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
215 előterjesztések együttes tárgyalására, illetőleg a politikai vitanap időkeretére vonatkozó ajánlását kézhez kapták képviselőtársaim. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetérte a házbizottság ajánlásával? Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás kézfelemeléssel.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a házbizottság napirendi javaslatát elfogadta. A lakástakarékpénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Ennek megfelelően soron köve tkezik a lakástakarékpénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztés T/2840. számon, a bizottságok ajánlásai pedig T/2840/1415. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Megadom a szót Akar László pénzügyminisztériumi pol itikai államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar lakáshelyzetben a '60as évek végétől húsz év alatt gyors és jelentős javulás következett be. Ennek köv etkeztében a gazdasági fejlettségünkhöz képest a lakásszféra helyzete a legtöbb mérhető mutató alapján jónak tekinthető. Miután a magyar társadalomban megállt a háztartások számának növekedése, a lakásállomány mennyiségi szempontból megfelelő, miközben a t érbeli elhelyezkedéssel és a minőséggel gondjaink vannak. A lakások száma, mint ismert, meghaladja a 3 millió 900 ezret. Ezzel 100 családra több mint 100 lakás jut. Ugyanakkor a lakások 16 százalékából hiányzik az ivóvízellátás, 52 százaléka pedig nincs be kapcsolva a csatornahálózatba. A lakásmobilitás nagyon alacsony. Jelentős problémát okoznak az elmaradt felújítások, különösen a nagyvárosokban. Nem megoldott a jelentős családi támogatással nem rendelkező fiatalok első lakáshoz jutásának gondja. Tisztelt Ház! Ma Magyarországon a lakás megvásárlását, építését, korszerűsítését vagy felújítását a családok döntő többsége nem tudja rendelkezésre álló folyó jövedelméből azonnal kifizetni. Ez persze a fejlett piacgazdaságokban sincs másként. A lakástulajdon megsz erzésének, valamint felújításának finanszírozásában minden országban fontos szerepet tölt be a kölcsönforrásokat nyújtó pénzügyi közvetítő rendszer. Magyarországon a lakás célú hosszú lejáratú hitelek iránti potenciális kereslet különösen magas, mivel a bé rlakásszektor aránya a lakásállományon belül alacsony, a lakásárak és a jövedelmek közötti rés pedig igen széles: minimum hat év jövedelme szükséges egy átlagos lakás megvásárlásához. Az olyannyira szükséges lakáshitelezést azonban jelenleg számos tényező korlátozza, illetve akadályozza. A hosszú évek óta magas infláció magasan tartja a kamatlábakat. Ennek következtében a hitelfelvevők kamatterhe és a bankok hitelezési kockázata nagy. A bankok szempontjából az ügyfelek alacsony és bizonytalan jövedelme, ill etve a munkanélküliség veszélye kétségessé teheti a magas terhek viselését. A hosszú futamidejű lakáshitelek finanszírozását megnehezíti a hosszú távú források hiánya. Így Magyarországon jelenleg egészségtelenül alacsony mértékűre süllyedt a kölcsönforráso k szerepe a lakásépítkezések finanszírozásában. Szeretném leszögezni, a lakásépítkezések megindult növekedésének további jelentős és tartós dinamizálását nem lehet és nem is célszerű költségvetési forrásokra alapozni. A közelmúltban elfogadott lakásfinansz írozási kormánykoncepció szerint jelenleg az állam legfontosabb célja a lakásfinanszírozási rendszer fejlesztéséhez szükséges intézményi és szabályozási feltételek megteremtése. Emellett persze fontos a szinten maradó költésvetési támogatások hatékonyabb f elhasználása, így különösen a rászorultsági alapon nyújtott kedvezmények arányának emelése is. A közvetlen állami beavatkozás súlypontja a
