Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 29 (216. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. MUSTÓ ISTVÁN (SZDSZ):
1938 Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum nevében, kérem önöket, amikor szavaznak e kérdésben, ne arra gondol janak, mit szól majd e térségben néhány nacionalista kormányzat vagy politikai erő, hanem arra, hogy a határon túli magyarság képviselői a legmesszebbmenőkig támogatják ezt az elképzelést, valamint arra, hogy a határozati javaslatba foglalt célkitűzéseink tiszták, senkit sem sértők, csupán jogainkat védő, ezért a világnak minél szélesebb körben ismernie kell azokat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A tárgysoro zatbavétel tárgyában képviselőcsoportonként egy képviselő és az elsőként felszólalásra jelentkezett független képviselő, legfeljebb kétperces időtartamban felszólalhat. Megadom a szót Rockenbauer Zoltán képviselő úrnak, Fidesz. ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt két évben volt egy pillanat, amikor úgy érezhettük mindannyian, hogy a nemzet sorsában való kérdésekben, a politikai élet szereplői között sikerül megtalá lni a konszenzust. Ez a pillanat, ez a magyarmagyar csúcs zárónyilatkozatának aláírásának pillanata volt. Ekkor mindannyian úgy érezhettük, hogy a politikai élet szereplői felül tudnak emelkedni vitáikon, szűkös pártérdekeiken és a nemzet sorsáért képesek közösen cselekedni. Ezt a zárónyilatkozatot, akkor aláírták a politikai pártok, aláírta a külügyminiszter úr és aláírták a határon túli magyar szervezetek legitim képviselői. Ennek a gondolatnak a jegyében fogalmaztuk meg képviselőtársaimmal azt a határoz ati javaslatot, ami nem más, mint ennek a záródokumentumnak egy határozati javaslatba való átformálása, de szórólszóra megegyező szöveggel. Mikor ezt a gondolatot megfogalmaztuk, akkor úgy gondoltuk, hogy meg kell kérdeznünk az illetékeseket is. A pápai, második magyarmagyar csúcs résztvevői, tehát a határon túli szervezetek mindegyike, Tőkés Lászlótól Markón keresztül Durayig, mindenki úgy gondolta, hogy szükséges és helyes megtennünk ezt a lépést. Szükséges és fontos, és értük való tett, hogyha ezt a z árónyilatkozatot parlamenti országgyűlési határozati javaslattá emeljük. Ezt a gondolatot azóta támogatta a Magyarok Világszövetsége is. Ők is arra kérik az Országgyűlést, hogy támogassák ezt a javaslatot. Tisztelt Képviselőtársaim! A határokon túli magyar ok közössége úgy érzi, hogy a románmagyar alapszerződés után a kormány cserbenhagyta őket. Nem tehetjük meg, hogy úgy érezzék, hogy a magyar parlament is cserbenhagyja őket. Kérem, szavazzák meg a javaslat tárgysorozatbavételét. (Taps az ellenzék padsora iban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Mustó István képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. DR. MUSTÓ ISTVÁN (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Meg vagyok győződve arról, hogy ebben a Házban nincs senki, aki ne viselné szívén a határon túli magyar kisebbség létkérdéseit. Azt hiszem, érdemben mindnyájan egyetértünk ezzel a kötelezettségvállalással, az előterjesztők szándékával, az indítvány tartalmával. A kérdés nem az, hogy jóe a szándék, hanem az, hogy alka lmase az eszköz. Itt bizonyos kétségek merülnek fel, éspedig három okból. Először; nem világos, ki a címzett, kihez szól az üzenet. Nemcsak a határon túli magyar kisebbséghez, hanem Romániához is, Szlovákiához is, a Nyugathoz is és a világ közvéleményéhez is. Az úgynevezett magyarmagyar csúcs egy dokumentumot hozott lére, amelyet a külügyminiszter a kormány nevében aláírt. Ha most egy hasonló szövegű határozat születne, ez azt a benyomást
