Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 11 (199. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP):
191 rászolgálnak az ilyesfajta megnyilvánulásokra, de ők a kivételek. A többség teszi a dolgát, hivatástudatból, vagy megszállottságból, némelyiket már csak a tehetetlenségi erő lökdösi előre, másikat pedig a dac fűti. (14.50) Gyakran elgondolkodom, mi az az erő, amely embereket ilyen körülmények között évtizedeken át ezen a pályán tud tartani? Talán az, hogy csodálatos dolog az iskola, hogy aki gyerekek között él, az nem tud soha igazán megöregedni, holtig m egőriz valamit magában az egykori kamaszból, s valahol még mindig hisz abban, hogy történhet bármi, szeptemberben el kell kezdődni a tanításnak, és a gyermekek zöme a lelke mélyén vágyik a szépre és a jóra. Ám éppen ezért óriási a felelősség is. Nem csupán a miénk, a tanároké, a társadalomé is. A pedagógustársadalom közérzete régen volt ennyire rossz. Egyre többen érzik, hogy érdekeiket határozottabban kellene képviselniük - de hogyan? Kinek a pénztárcája enged meg elhúzódó sztrájkot? Ráadásul a tananyagot egyszer úgyis meg kell tanítani, nem maradhat a diákok fejében teljes sötétség. Ha volt sztrájk, ha nem. Azonban a nyomasztó napi gondok között felőrlődnek a pedagógusok, és nem csupán szakmájuk újabb eredményeivel nem képesek lépést tartani, hanem sokszor már tisztességesen kialudni sem tudják magukat, mert tudatuk alján örökösen ott bujkál a félelem a közelebbi és a távolabbi jövőtől. Minden ország, amely gazdasági téren nagyot lépett előre, úgy indított, hogy az oktatásra fordított összegeket megnövelte. Olyan beruházás ez, amelynek megtérülése ugyan nagyon lassú folyamat, azonban biztosan megtérül. Egyre többet beszélünk a közös Európáról, csatlakozási törekvéseinkről. Ennek ellenére viszont lehetetlen európai műveltséggel rendelkező emberek nélkül - s i tt nem csupán egy kis létszámú elitről van szó. Azok a gyerekek, akik most fejezik be vagy most kezdik el akár általános, akár középiskolájukat, a harmadik évezred első évében fognak érettségi vizsgát tenni és a felnőttkorba bemenni. Vajon a mai magyar isk ola által, a jelenlegi körülmények között nyújtható tudás megfelele az új évezred követelményeinek? Vagy marad minden a régiben, s miközben néhány milliárdot megtakarít az állam az iskolán, olyan károk keletkeznek, amelyek rendbetétele akár évtizedekig is eltarthat - ha ugyan egyáltalán akkor még rendbe lehet tenni? Vane idő egyszeri és megismételhetetlen életünkben újabb és újabb zsákutcába vezető kísérletezésekre? A demokrácia a legeszményibb, de egyben a legnehezebb kormányforma. Rousseau, a múlt száza di demokráciák szellemi atyja emberek közt egyenesen megvalósíthatatlannak találta. "Ha volna egy nép - írta , amely csupa istenből állna, bizonyára demokratikusan kormányozná magát. Az embernek azonban ez a tökéletes kormányforma nem való." A keresztény ember mégsem adhat Rousseaunak igazat, a demokrácia, a tökéletes kormányforma igenis embernek való, de csak azoknak az embereknek való, akikben emberi méltóságnak öntudata, az Isten és az emberek iránti felelősségének érzése elevenen él. Akik soha nem fel ejthetik el, hogy embernek lenni annyit tesz, mint hasonlítani Istenhez. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a KDNP padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett dr. Semjén Zsolt képvisel ő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője. Megadom a szót. DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP) : Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony, és köszönöm a figyelmét azoknak a képviselőtársaimnak, akik itt maradtak, hogy meghallgassák napirend utáni felszólalásomat M árton Áron püspökről. Külön öröm számomra, hogy itt van dr. Keresztes Sándor képviselő úr is, aki személyesen ismerte, és kapcsolatban állt a püspök úrral. Tisztelt Ház! Ezekben a napokban - augusztus 28án - ünnepeltük Márton Áron születésének 100. évford ulóját. Méltó, hogy - különösen a honfoglalás 1100. és a magyar kereszténység 1000. évében -
