Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 29 (216. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
1872 költségvetési kérdés. A költségvetésnél nyilván a gazdaságpolitikai háttér az első számú, amiről beszélni kell. Hogy is állunk? Mi is örömmel üdvözöljük a napi hírt, mely szerint a Standard and Poor's hitelintézet Magyarors zágnak kedvezőbb hitelminősítést adott, mely szerint befektetésre ajánlják a devizakötvényeket. Ez kétségtelenül jó. Emellett a napokban kaptunk hírt arról is, hogy a The Economist című gazdasági lap azt írja, hogy az Európai Unió fejlettségi átlagának min tegy 70 százalékát körülbelül 23 év múlva fogja elérni a cseh gazdaság, és ez a lap Magyarországról - sajnos - azt írja, hogy ilyen gazdaságpolitika mellett, amelyet jelenleg az ország folytat, Magyarország ezt a szintet soha nem fogja elérni. Ezt a két vé leményt szembetéve kell megállapítanunk azt, hogy a kormány eddigi gazdaságpolitikája az egyensúlyjavítási szándék elismerése mellett, sajnos, nem hozott kedvező eredményt. (11.20) A visegrádi országok teljesítményei mellett már erős lemaradásba kerültünk , és ha megnézzük a legfontosabb mutatókat, a gazdasági növekedés megtorpanását, jelenleg stagnálását, az inflációnak nem kedvező mértékű alakulását, a reálbéreknek igen jelentős csökkenését és valószínűleg idén a további csökkenés folytatódását, és talán ami a leginkább problémás, a beruházások helyzetének alakulását, akkor azt kell megállapítanunk, hogy ez a gazdaságpolitika tévúton jár. Itt is föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy egyensúlyjavítás nemcsak kiadások csökkentésével, hanem bevételek növelé sével is lehetséges, ehhez nyilvánvalóan jó gazdaság kell. A gazdaságban pedig az alapvető dolog továbbra is a szerkezetátalakítás, a versenyképes - világpiaci értelemben versenyképes - magyar gazdaságnak mielőbbi megteremtése és kibontakoztatása. Ez a leg lényegesebb dolog, és ebből a szempontból mi is kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk a privatizációt, hiszen ezúton lehet elérni az igazi versenyképességet, nem pedig az állami szektor megmaradásával. Itt is el kell mondanunk, és ez is idetartozik a költségve téshez, hogy - sajnos - a privatizáció az a terület, amely a kormány eddigi politikájának egyik legnagyobb fiaskója. A privatizációt a hatalomra kerülés után leültették, nagyon sokáig nem folyt a privatizációs szervezetnek egyáltalán a felállítása, nagyon nagy késedelmet szenvedett, és mindezekért került sor - véleményünk szerint, ezt egyébként már többször elmondtuk , a Bokroscsomag pánikszerű bevezetésére. A Bokroscsomag elemeit - ismét hangsúlyozom - egyensúlyjavító szándéka miatt egyes elemeit mi is el tudtuk fogadni, de azt semmiképpen, ahogyan bevezetésre került, mert ennek a társadalom és a gazdaság is kárát vallotta. Sajnos, a belső piac szűkült, és a mikrogazdaság szorításba került. Ezt felismerve most már ebben a parlament elé terjesztett csomag ban adócsökkenés is szerepel, amit szintén üdvözölünk. De ugyanakkor a társadalombiztosítási törvények módosításával tulajdonképpen egy új Bokroscsomagról beszélhetünk tiszta pénzügyi szemlélet alapján, amely - sajnos - semlegesíti az adócsökkenésnek egyé bként jótékony hatását. A vállalkozások javára kétségtelenül történt jövedelemátcsoportosítás, azonban még mindig ott tartunk, hogy a vállalkozók szívesebben teszik pénzüket bankba, mint beruháznák, hiszen onnan a kamatnyereség jobb számukra. Ilyen gazdasá gpolitika mellett és ilyen kialakult körülmények között azt mindenképpen üdvözöljük, hogy a kormány ebben a költségvetésben felismerte egy jobb gazdaságpolitikának a lehetőségét, és ennek a csíráit ebben a költségvetésben látjuk. Ugyanakkor hiányoljuk azt, hogy tulajdonképpen itt a költségvetés beterjesztésével egy időben nem tudjuk az államháztartási hiányt együtt szemlélni - gondolok itt konkrétan a társadalombiztosítási alapok jövőévi költségvetésére , amelyet a kormány elmulasztott beterjeszteni. Az or szág gazdasági helyzetét, költségvetési helyzetét csak együttes hiány alapján lehet igazán értékelni, és ebbe én még bevonnám a Magyar Nemzeti Banknál fönnálló veszteség problémáját is.
