Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 11 (199. szám) - A párizsi békeszerződés 27. cikke 2. pontjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
183 EUcsatlakozáshoz, akkor Románia is tegye meg ezeket a barátságos lépéseket, sőt továbbmegyek - mert úgy látszik, t örténelemtudata ebben a Házban, illetve történelemismerete néhánynak nagyon szelektív. A Benešdekrétumoknak az a következménye, hogy megfosztották a Szlovákiában élő magyarságot a tulajdonuktól, mikor kerül orvoslásra, igen tisztelt kormánypárti képviselő társaim. Ebben a kérdéskörben én azt hiszem, hogy akkor arra hivatkozni, hogy a részes államok fokozott figyelemmel kísérik a párizsi békeszerződés végrehajtását, én azt hiszem, hogy nem komoly és nem jelentős érv. Igen sajnálatos, hogy a nemzet önbecsület e tekintetében nem hangzik el szó arról - Donáth képviselőtársam figyelmébe ajánlanám , hogy 1944ben, amikor Debrecenben összeült az ideiglenes kormány, sorra alkotta azokat a jogszabályokat, amelyekkel a korábbi embertelen, megalázó, a magyarságot súlyo san sértő jogszabályokat hatályon kívül helyezett és ezen jogszabályok következményeképpen megpróbálta már 1944ben orvosolni az orvosolni lehetetlent, de enyhíteni azokat a sérelmeket, amelyeket valóban okoztak a magyarországi zsidóságnak. Úgy látszik, el akarnak feledkezni arról, hogy '44től kezdve '45ben, '46ban, '47ben az Országgyűlés is és a magyar kormány is sorra hozta azokat a rendelkezéseket, amelyek arról szóltak, hogy a jogszabályok hatályon kívül helyezése mellett milyen jogi lehetőség van a z elvett vagyontárgyak visszaadására, az elvett üzletek visszaadására, és nem akarom sorolni azt a körülbelül negyven jogszabályt, amely a magyar jogalkotás történetében azért bizonyítja, hogy ebben az országban igenis helyre akarták hozni az okozott károk at. Úgy látszik, elfeledkezünk arról - mert mindenki a párizsi békeszerződésre hivatkozik , amit 1947ben kötöttek, hogy a magyar Országgyűlés 1946ban, november 15én kiadta a '46. évi XXV. törvénycikket a magyar zsidóságot ért üldözés megbélyegzéséről é s következményeinek enyhítéséről. Amikor Horn Gyula miniszterelnök úr mindig arra hivatkozik, hogy ő kért elsőként bocsánatot a magyarországi zsidóságtól, akkor elfeledkezik, hogy ez '44ben, '45ben, '46ban megtörtént. S ez az 1946os törvény - megelőzvé n a párizsi békeszerződést - már kimondta, hogy a magyar állam nem kíván örököse lenni azon vagyontárgyaknak, amelyeket a holocaustban elpusztult személyek után egyébként örökölne, hanem létrehozza az Országos Zsidó Helyreállítási Alapot, amely ezt a vagyo nt a túlélők segítésére fogja fordítani. Teljesen független attól, hogy Párizsban mit diktáltak az érintett felek, Magyarország 1946ban a saját akaratából erről döntött. Igencsak eufemisztikusnak éreztem azt, hogy a kormánypárti képviselők, államtitkárok, miniszterek minduntalan arra hivatkoznak, hogy a közismert történelmi körülmények miatt ennek a jogszabálynak a végrehajtása nem történt meg. Ezért igyekeztem hangot adni annak, hogy tessenek megkérdezni, hogy mik voltak azok a közismert történelmi körülm ények, amelyek miatt nem történt meg egy hatályos magyar törvénynek a végrehajtása, és kiknek volt azért ebből előnye. Hadd utaljak egyébként arra, hogy Donáth képviselőtársam nem pontosan idézte az alkotmánybírósági részt. Tudniillik abban az ékszerletétb en, ami végül is részben eladásra, részben megsemmisítésre került, nemcsak a '45 előtti ékszerletét volt benne, hanem - tisztelettel hadd mondjam el - a '45 utáni ékszerletét is, hisz '45 után is volt olyan kormánya Magyarországnak, amely úgy gondolta, hog y jobb, hogyha az aranytárgyak, nemesfém tárgyak, platina az állam birtokában van, nem pedig az állampolgárok birtokában van. Ilyen előzmények mellett kénytelen vagyok még egyszer határozottan kijelenteni: ennek az országgyűlési határozati javaslatnak semm ilyen más szerepe nincs, csak mint hogy a kormánynak - bizonyos szempontból - mentségére szolgáljon, hogy 1995ben, '96ban miért nem tette már meg azokat a lépéseket, amelyeket most egyébként majd meg fog tenni. Ha megállapodtak a szervezetekkel, akkor il lő lett volna ennek a megállapodásnak a szövegét az Országgyűlés tudomására hozni. Ha már tudjuk, hogy ki lesz a jogosult, és az érintetteket ez érinti a legjobban, tessék elhinni - Tímár képviselőtársam is jelzés értékűen utalt erre , hogy egyáltalán ki fog ebből kapni, milyen módon lehetne ehhez hozzájutni. Amíg az Országgyűlés nincs ennek a tudatában, ameddig az Országgyűlés nem ismeri a következményeket, ami valóban biankó felhatalmazást adna
