Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 11 (199. szám) - A párizsi békeszerződés 27. cikke 2. pontjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ):
159 milyen rossz hatást tesz az integrációs csatlakozásra az, hogy valószínű, pártpolitikai okokból a Függe tlen Kisgazdapártot antiszemitizmus színében kívánja beállítani. Ez ellen többször tiltakoztunk, ez nem először fordul elő, és minden valóságot nélkülöz. Én arra szeretném felhívni a szíves figyelmet, hogy ne minket vádoljanak azzal, hogy mi rosszat teszün k a külföldi megítélésnek a mi hozzászólásainkkal, amely tárgyszerű, (Moraj a teremben.) és amelyik végeredményben a párizsi szerződésnek pontról pontra jogilag történt kifejtését jelenti, és egy egyszerű átmosással, egy félreértéssel, egy félrehallással - amely szerintem tudatos - mindenképpen az antiszemitizmus vádját akarják folyamatosan felébreszteni a Kisgazdapárttal szemben. Itt nem erről volt szó, ezt szeretném határozottan a Kisgazdapárt nevében visszautasítani! Itt arról volt szó, hogy a Független Kisgazdapárt, azt hiszem, nagyon sok más magyar állampolgárral együtt, szeretné tudni, hogy végeredményben mi a kötelezettségünk, végeredményben mivel tartozunk, végeredményben mit kellene nekünk kárpótolnunk? Vajon azok a műkincsek, azok az értékek hol va nnak már ma, vajon nekünk kelle, az adófizető polgároknak ezt kifizetni és a többi, és a többi? Az pedig, hogy az elnököm az előbb, a felszólalásában arra hivatkozott, hogy nemcsak azokat a pontokat kell figyelembe venni a párizsi szerződésnek, amelyek kö telezettséggel járnak erre az országra, hanem azt is, amelyek bizonyos előnyökkel járnának esetleg, és azt is érvényesíteni kell - azt hiszem, ebben sem antiszemitizmus, sem magyarellenesség, sem nemzetellenesség nincsen. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Mai ülésünket 2 óráig terveztük. Több frakció részéről még nem hangzott el hozzászólás, ezt csak azért merem megjegyezni, mert remélem, hogy a kétperces csaták, amelyek elég sok időt vittek el, talán egy kicsit megnyugtatták a kedélyeket, és az írásban előre jelentkezett képviselőtársaink is folyamatosan szót kaphatnak. Ennek jegyében megadom a szót dr. Dornbach Alajos képviselő úrnak, SZDSZ. Őt követi dr. Isépy Tamás a KDNPből. DR. DORNBACH ALA JOS (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróság itt ma már többször hivatkozott 1993. évben meghozott határozata elég részletesen elemzi, hogy a magyar parlamentet és a magyar kormányt milyen kötelezettségek terhelik a párizsi bé keszerződéssel kapcsolatban. Hozzátegyem, mint az államtitkár úr az előterjesztése során is hangsúlyozta, az Alkotmánybíróság 1993. december 31éig adott határidőt a kormánynak, hogy nyújtson be előterjesztést a párizsi békeszerződés 27. cikkelye (2) pontj ában foglalt kötelezettségek végrehajtására. Fel kell azonban itt idéznünk az állampolgárokat ért egyes vagyoni károk kárpótlásáról szóló, 1991ben és '92ben meghozott törvényeket. A magyar parlament 1991ben és '92ben rendezni rendelte kárpótlás formáj ában - tehát részleges kártalanítás formájában - mindazoknak az állampolgároknak a kárait, akiket a II. világháború alatt faji, vallási, politikai okból alkalmazott diszkrimináció folytán vagy a II. világháborút követően az állami önkény folytán kellett el szenvedni. Tehát az egyes állampolgárokat ért vagyoni kárpótlások kérdését a törvényhozás egységesen rendezte. Vannak azonban speciális ügyek. Ilyen speciális ügy a vallási felekezeteket ért vagyoni kárpótlás ügye, amelyet az egyházi ingatlanok tulajdonjog a rendezéséről szóló külön törvényben szabályozott az Országgyűlés, megkülönböztetett figyelmet tulajdonítva ennek a nem állampolgári körnek, tehát ahol nem állampolgárok jogosultak bizonyos kárpótlásra, kiemelve a jelentőségüket. És hangsúlyozom: nem mind en jogi személy kárpótlásáról rendelkezett a törvényhozás. A párizsi békeszerződés viszont 1945ben, majd 1946ban a magyar parlament a '46. évi XXV. törvényben a zsidóság közösségi kártalanításáról rendelkezett. Nevezetesen: itt most kizárólag azt a kárpó tlási kötelezettséget tárgyaljuk, amelyet a békeszerződés annak folytán rótt a magyar államra, hogy igen sok zsidó magyar állampolgár, zsidó származású vagy izraelita felekezetű állampolgár, felekezeti vagy a zsidó népcsoporthoz tartozás folytán, származás a folytán elszenvedett diszkrimináció során elpusztultak, és vagyonuk örökösök jelentkezése nélkül maradt hátra. Ez a
