Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 11 (199. szám) - A párizsi békeszerződés 27. cikke 2. pontjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ):
160 vagyon, jól tudjuk, de azt hiszem, nem árt ismét felidézni, mert a történelemben eléggé egyedülálló eset történt, minden jelentős vagyontá rgy elkobzását és nyilvántartásba vételét és a vagyonok jelentős tömegének állami letétként kezelését eredményezte. Az elpusztultaknak egy része örököst hagyott hátra, az örökösök az igényüket érvényesítették. Ahol örökös nem érvényesítette az igényét, a m egmaradt vagyonnak a zsidó közösségek részére kiadását rendelte el a párizsi békeszerződés. Itt felelősséget vizsgálni egyszerűen nincs helye, hogy ki felel ezért, ki nem felel - Varga László képviselő úr egy figyelemreméltó gondolatot mondott, hogy a náci birodalom felelőssége is fennáll , természetesen, de nem ebben a kérdésben. Itt arról van szó, hogy a magyar állam például letétként kezelte a tömegében nagyon is pontosan körülhatárolható vagyont, és elmulasztotta... A '45 utáni magyar kormányok ezt a v agyontömeget is úgy kezelték, mint a többi magyar állampolgár és jogi személy vagyonát: önkényesen bánt vele, törvényellenesen felhasználta saját rövid távú céljaira. Nem államosította, hanem elmulasztotta az állam szerveinek a kezelésében lévő vagyont vis szaadni a jogos tulajdonosának, hanem egyszerűen sajátjaként rendelkezett vele. Ez ilyen tekintetben egy tekintet alá esik az államosított vagyonnal, és az Alkotmánybíróság - nem kívánom idézni, az időből ki nem fussak , az Alkotmánybíróság pontosan kifej ti, hogy az államosítás kapcsán keletkező kártalanítási igények nem különböznek a nem államosítás folytán, például a zsidó közösségeket illető vagyonoknak az állam által önkényesen történő elidegenítése folytán okozott károktól. Nincs különbség, azonosan k ell kezelni. (12.30) Tekintettel arra, hogy 1945 után olyan óriási vagyontömeg cserélt gazdát illegitim módon, teljes kártérítésről szó sem lehet. Éppen ezért az Alkotmánybíróság azt mondja - pontosan a párizsi békeszerződéssel kapcsolatos rendelkezéseiben is utal rá , hogy ennek a kérdésnek a kezelését is összhangba kell hozni az egyéb kártalanítási rendelkezésekkel. Tehát a mértéket és a módot hasonló paraméterek, hasonló rendező elvek szerint kell alkalmazni. Itt az egyik képviselőtársunk felszólalásába n azt hiányolta, hogy nem lenne szabad egy ilyen országgyűlési határozati javaslatot, előterjesztést tárgyalnunk addig, amíg nem történik meg a pontos leltárba vétele az érintett vagyontömegnek, amíg pontos tényállást nem regisztrálunk. Ha veszik a képvise lő hölgyek és urak a fáradságot, és elolvassák az Alkotmánybíróság határozatát, az sok oldalon keresztül igen pontos tényállást regisztrál. Nagyon pontos elemzőmunka előzte meg, levéltári közlemények jelentek meg. Ha veszik a fáradságot, utánanézhetnek. Ez eknek a vagyonoknak a volumene, sorsa nagyobb mélységben semmiféle további elemzőmunkával nem lenne tisztázható. Hozzávetőleges nagysága pontosan megítélhető. Körülbelül ugyanolyan pontossággal, mint a '45 után egyéb módszerekkel, az államosításokkal megse mmisített, vagy illegitim módon eltulajdonított vagyonoknak a mértékét, azt sem lehet pontosan meghatározni. Tekintettel arra, hogy lényegében véve részleges, mármár jelképes mértékű kárpótlást képes alkalmazni a magyar állam, így nincs is értelme, hogy e lkezdjünk centiző, méricskélő, forintokra menő kárfelmérést végezni, itt nem kártérítésről van szó. Arra a magyar állam, sajnos, képtelen, és belátható időn belül képtelen is lesz. Éppen ezért az Alkotmánybíróság megfelelő, méltányos, arányos kártalanítást irányzott elő, aminthogy a kárpótlási törvényeink is hasonló mértékeket alkalmaztak. Nemzetközi példákat tudok idézni, ha bármelyiküket érdekli, szívesen rendelkezésükre bocsátom, hozzáférhető a parlamenti könyvtárban is. A Német Szövetségi Köztársaságban 1952ben Adenauer kancellár, amikor a zsidó közösségek képviselőivel szerződést kötött a zsidó közösségi kártalanításra - bár ott személyi kártalanításról is szó van , már akkor méltányos, az ország teherbíró képességét figyelembe vevő kártalanítást hely eztek kilátásba. Olyan megfogalmazásokat használtak, hogy "arra törekszenek, hogy méltányos kártalanítást nyújtsanak" tíz éven belül. Ott sem vállaltak egzakt kötelezettségeket. Nyilván itt is egy lojális, mértéktartó kártalanításról lehet szó. A most előt tünk fekvő határozati javaslat arra ad felhatalmazást a kormánynak, hogy hozza létre azt a közalapítványt, amelyik átvenné az 1945ben felállított, de azóta lényegében működését
