Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 21 (213. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1568 Szeretném hangsúlyozni, hogy időnként fölmerül az az ellenvetés, hogy nem jó dolog a gazdas ági élet képviselőit, vállalati vezetőket kiszorítani úgymond az Országgyűlésből, mert ez valamiféle kontraszelekciót eredményezne az Országgyűlésben. Azt halljuk gyakran, hogy ezzel kiszorulna a gazdaság, szegényedne a politika, szegényedne az Országgyűlé s, ha kizárnánk azt, hogy vállalati vezetők, nagyvállalatok vezetői országgyűlési képviselők lehessenek. Szeretném hangsúlyozni, hogy amikor gazdasági összeférhetetlenségről beszélünk, akkor nem a gazdasági ismereteket, nem a gazdasági szaktudást szeretnén k kizárni az Országgyűlésből, hiszen ilyen ismeretekkel nemcsak a vezérigazgatók és felügyelőbizottsági tagok rendelkeznek, hanem nagyon sok mindenki más, aki a gazdaságban ténykedik. Mi a gazdasági befolyást, az egyes gazdasági érdekcsoportok befolyását s zeretnénk kizárni az Országgyűlésből, mert az országgyűlési képviselőknek nem az a feladata, hogy iparcsoportok, bankterületek érdekeit képviseljék az Országgyűlésben, hanem az egész társadalom érdekeit. Ezért gondoljuk azt, hogy igenis szükség van a gazda sági összeférhetetlenségről szóló törvény megalkotásában. Jól tudjuk, hogy amióta erről a kérdésről vitatkozunk, azóta mindig két értelemben is felmerül az összeférhetetlenség kérdése. Egyfelől az állami vállalatok, az állami részesedésű gazdasági társaság ok vezető tisztségviselőinek összeférhetetlenségéről beszélünk, arról tehát, hogy lehessene országgyűlési képviselő egy állami vállalat, állami tőkerészesedésű társaság vezető tisztségviselője, igazgatója, igazgatósági tagja, felügyelőbizottsági tagja, il letve arról a kérdésről, hogy a magánszektor tekintetében érvényesüljöne ez az összefüggés, zárjuke ki azt, hogy országgyűlési képviselők lehessenek azok, akik magánvállalatoknál töltenek be vezető pozíciót. Ahhoz, hogy ezt a kérdést megítéljük, nem árt még egyszer végiggondolni, hogy mit is akarunk megakadályozni az összeférhetetlenségi törvénnyel. Egyfelől azt kívánjuk megakadályozni, ami összeférhetetlenségi törvény hiányában újra meg újra megfigyelhető, hogy a mindenkori kormány, akár az előző, akár a jelenlegi, akár a következő, a saját híveit, a hozzá hű, vele rokonszenvező országgyűlési képviselőket gazdasági pozíciókkal jutalmazza azért, hogy támogatják a parlamentben és a parlamenten kívül. Ez egy veszélyes tendencia, ha ez érvényesül; nemkívánato s tendencia, és azt gondolom, hogy jó, ha ezt elkerüljük. A másik dolog, amit az összeférhetetlenségi törvénnyel el akarunk kerülni - ismétlem - az, hogy gazdasági érdekcsoportok befolyása jusson érvényre az országgyűlési döntéshozatalban. Azt kívánjuk elk erülni, hogy amikor egy képviselő fölszólal, amikor egy képviselő szavaz, akkor ne a köz érdekét, hanem egy meghatározott gazdasági érdekcsoport, egy nagyvállalat, egy ágazat érdekét képviselje az Országgyűlésben. A vállalatok, ágazatok érdekeit a munkálta tói érdekképviseleteknek kell képviselni, és nem az országgyűlési képviselőknek. Ha most végiggondoljuk, hogy mi ezt a két dolgot szeretnénk elkerülni, akkor meg kell nézni, hogy ebből a szempontból mit jelent az állami vállalatoknál és mit jelent a magánv állalatoknál az összeférhetetlenség kimondása. A magánvállalatoknál az összeférhetetlenség csupán ezt a másodiknak említett szempontot zárja ki, azt nevezetesen, hogy az országgyűlési képviselők egyegy magánvállalat, egyegy iparág, iparcsoport, gazdasági terület érdekeit képviselje az Országgyűlésben. Ezzel szemben amikor az állami vállalatoknál, az állami tőkerészesedésű vállalatoknál törekszünk az összeférhetetlenség kimondására, akkor két legyet ütünk egy csapásra. Egyfelől azt korlátozzuk, hogy az ors zággyűlési képviselők gazdasági részérdekeket képviseljenek, másfelől pedig azt korlátozzuk, hogy a mindenkori kormány az országgyűlési képviselőket jutalmazza jól vagy kevésbé jól jövedelmező gazdasági pozíciókkal. Azt gondolom, hogy az utóbbi szempont az , amit halaszthatatlannak és elengedhetetlennek kell tekintenünk. Azt gondolom ebből kifolyólag, hogy az állami tőkerészesedésű vállalatok tekintetében, ha úgy tetszik, gondolkodás nélkül és azonnal meg kell valósítanunk az összeférhetetlenséget, azt tehát , hogy országgyűlési képviselő ne lehessen olyan gazdasági társaságokban vezető tisztségviselő, amelyekben az állam tőkerészesedéssel rendelkezik, ahol tehát kormányzati szervek döntenek arról, hogy ki lesz igazgató és ki nem, ki lesz felügyelőbizottsági t ag és ki nem.
