Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 21 (213. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
1557 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Németh Zsolt frakcióvezetőhelyettes úr, Fidesz. Megadom a szót. NÉMETH ZSOLT (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyarromán alapszerződés kérdése az elmúlt hetekben és hónapokban a legjelentősebb külpolitikai vitát képezte a kormány és az ellenzék között. A nézetkülönbségek ismertek, álláspontunk változatlan, miszerint az alapsz erződést tartalmatlannak tartjuk, amely kong az ürességtől, rosszul időzítettnek és mind tartalmi, mind eljárási értelemben a magyarmagyar kapcsolatok jövője és a régi jó stabilitása szempontjából ártalmasnak. Nem szólnék, ha újabb váratlan aknára nem buk kantunk volna a napokban, amely a hamarosan napirendre kerülő egész ratifikációs folyamatot érzékenyen érintheti. A román kormány ugyanis a parlament elé terjesztett ratifikációs csomagban elhelyezett egy, az alapszerződést értelmező indoklást. Hasonló ez az eljárás ahhoz, amit a szlovák kormány tett, amikor Párizsban az alapszerződés aláírási ceremóniájának kezdete előtt 10 perccel átnyújtotta a magyar külügyminiszternek azt a bizonyos értelmező nyilatkozatot, majd a szlovák parlament az alapszerződés rati fikálása alkalmával megerősítette az alapszerződés mellett ezt az értelmezést is. A román kormány értelmezése a következőket tartalmazza. Egy: a magyar nyelv nyilvános használatáról szóló szakaszát az alapszerződésnek Bukarest így értelmezi; a "nyilvános" kifejezés azt jelenti például, hogy nyilvános helyen, a szabadban, más személyek jelenlétében, de semmi esetre sem vonatkozik a közigazgatási hatóságokkal való kapcsolatra. Meg kell jegyeznem, hogy a magyar nyelv úgynevezett közéleti használatáról és az úg ynevezett nyilvános használatra a magyar kormány az augusztus 23i stilisztikai szövegegyeztetés során hátrált le. Mikor az ügyet a parlamentben szóvá tette a Fidesz, a magyar külügyminiszter kijelentette, hogy a lényegi eltérések nem a két szövegváltozat között vannak. Amennyiben a magyar fél a kisebbségek nyelvének közéleti használatához ragaszkodik, akkor a román és a magyar értelmezés szöges ellentétben áll egymással. Másodszor: a román fél szerint a kisebbségi cikkelyeknek származékos újradefiniálási s zerepe van, tehát nem teremtenek újabb jogokat azokon túl, amelyeket Románia alkotmánya és az ország által elfogadott nemzetközi kötelezettségek előírnak. Ha jól értem, ezek szerint Románia már az alapszerződés megkötését megelőzően teljesítette minden, a szerződésbe belefoglalt kötelezettségét a kisebbségi jogok terén, illetve visszautasít minden kisebbségi vonatkozású jogigényt, ami az alapszerződésre hivatkozik. Ez a nézet szemben áll azzal a hivatalos magyar állásponttal, miszerint az alapszerződés font os hivatkozási alap és eszköz a romániai kisebbségi jogok kiterjesztése és érvényesítése során. Harmadszor: figyelemre méltó, hogy Bukarest milyen szerepet szán az alapszerződés ellenőrzésére hivatott, kétoldalú szakértői vegyes bizottságnak. Mindkét kormá ny azt nevez ki a bizottság tagjává - idézem: "akit akar". A bizottság egy kölcsönösen tájékoztató, gondolkodó, elemző szerv, és nem lesz olyan szerv, amely véleményezi az elfogadott olyan törvénytervezeteket vagy közigazgatási döntéseket, amelyek érintené k a kisebbségek érdekeit. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy akkor a magyar fél miként fogja biztosítani a kisebbségek részvételét a szervben, és a vegyes bizottság révén ellenőrizni az alapszerződés végrehajtását? Negyedszer: meg kell említenem az elhíresü lt 1201. Európa tanácsi ajánláshoz fűzött újabb értelmezést. A kollektív jogokat és az autonómia jogát érintő lábjegyzet véget vet - idézem: "a kisebbségek egyes képviselői által megfogalmazott túlzó, indokolatlan igényeknek, amely igények természetükből f akadóan feszültséget teremtenek és instabilitáshoz vezetnek." Ezek szerint a román fél mégsem tényrögzítő szerepet tulajdonít a lábjegyzetnek, hanem szűkítő értelmezésként fogja fel. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A román félnek a magatartása a nemzetköz i szerződések megkötéséről szóló bécsi egyezménybe és a nemzetközi jog elemi normáiba ütközik. A ratifikációs folyamat során ugyanis nem megengedhető a szerződés tartalmával ellentétes magatartás folytatása.
