Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 16 (212. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosít... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - IVANICS ISTVÁN (KDNP):
1474 Tehát megszüntetik a biztosítási alapon jár ó egészségügyi ellátást, és ezáltal egy olyan helyzet áll elő, hogy visszafordulunk egy régebbi időszak felé, és ezáltal ellentmondásba kerülünk az egész piacgazdaságra való törekvéseinkkel, ellentmondásba kerülünk a társadalom önszervező képességének az e lismerésével, a magántulajdonnal, az egyéni felelősséggel, és egy általános bizalmatlansági effektust hozunk létre, mely jelen pillanatban is az országban - úgy gondolom , hogy az egész társadalmat és a társadalom kitörési pontjait gátló tényező ma, a biz almatlanság. Éppen ma reggel hallottam a rádióban egy nagyon figyelemre méltó kis előadást két neves pszichológusunk részéről, akik amerikai vezető közgazdászokra is hivatkoztak, amelyben megállapítják, hogy egy társadalom fejlődésének meghatározója a biza lom. A társadalomban meglévő és gerjeszthető bizalom. Itt az elmúlt három év alatt egyértelműen a bizalom ellen hat minden. Az is a bizalom ellen hat, hogy egy társadalmi ellátó rendszert nem vagyunk képesek ellátni a megfelelő vagyontárgyakkal, nem vagyun k képesek azt az önállóságot biztosítani, amely szükséges ahhoz, hogy a munkáját igazából hatékonyan kifejtse. Ez a bizalmatlansági effektus elsősorban akkor kezdődött, és szinte sokkolóan hat máig is, mikor a világkiállítási törekvéseinket keresztülhúzta, és egyértelműen olyan helyzetet teremtett az országban, hogy mi kikiáltottuk magunkról, hogy mi gyengék vagyunk, mi nem vagyunk képesek sok mindenre, ezáltal nem lehet csodálkozni, hogy az egész országban nem a bizalom felé, nem az építkezés, nem a társad almi szervezetek önállóságának az irányában, hanem egy túlzott és abnormális hatalomkoncentrálás irányába mozdulunk el. Ez megmutatkozik a gyermekvállalási kedvben, megmutatkozik az ország egész demográfiai helyzetében. El kell ismernünk, hogy ez eleve nem volt jó Magyarországon, ez eleve hátrányos egész Európában Magyarország szempontjából, nem lehet eltagadni, hogy tragikus helyzet alakult ki az országban a társadalombiztosítás területén, és ez elsősorban - valljuk be őszintén - demográfiai kérdés. Ma az ország eltartóképessége nem olyan, hogy a jelenlegi demográfiai helyzetben egy ilyen pazarló egészségügyet, egy ilyen pazarló társadalombiztosítási ellátást tudjon fedezni. De a megoldás, kérem szépen, nem az, hogy fogjuk, és tovább kaszálunk, és megpróbál juk a pazarló rendszert újabb bevételekkel finanszírozni, a megoldás az, amit mindenki ígért, hogy olyan államháztartási reformot vezetünk be, amely lehetővé teszi, hogy egy igazságosabb és egy arányosabb ellátás jöjjön létre; és ehhez a piacgazdaság adta lehetőségeket, az ország szabadságából eredő lehetőségeket kihasználjuk, és bevonjuk a társadalomnak az olyan szeleteit ebbe az ellátórendszerbe, ahol olyan erőforrásokat tudunk feltárni, amelyeket egy ilyen "mamut" ellátórendszer és egy ilyen - hogy mondj am - az elmúlt időkből eredő egészségügyi és nyugdíjellátó infrastruktúra jelen pillanatban nem tud biztosítani. A szakemberek előtt is egyértelműen világos, hogy a jelenlegi egészségügyi rendszerben is olyan átalakításokra van szükség, amely tárgyszerű, é s az egyéni kezdeményezőkészségre alapul. Ha ezt azzal, hogy az állami alapokra helyezzük vissza ezt az egész rendszert, elvesszük ezt a lehetőséget, akkor nem fogunk célt érni. És ez nemcsak az ellenzéknek a problémája, én úgy gondolom, hogy a kormány mos t jutott el eddigi működése során arra az állapotra, hogy felismerje, ha ezt a feladványt nem tudja megoldani, ez a kormány bukásához is vezet. Az a pénzügyi fedezetlenség, amely ma a társadalombiztosítás területén fennáll, ez az egész ellátórendszer össze omlásához vezet, és ezért mondom azt, hogy ez egyben a kormány bukásának is a feltételét is magában hordozza. Meg lehet állapítani, hogy az eddig eltelt kormányzati ciklusban, 1994től a szakértelem nem kimondottan az úgynevezett szakértelem, nem kimondott an a tényszerű megoldásokra törekedett, hanem egyre jobban elcsúszott a pénzügyi, fiskális megoldások felé. Ezt tükrözi az is, hogy ezt az egész törvénycsomagot a pénzügyi kormányzat terjeszti elő, és igazából nem tudni, hogy milyen szerepe van ebben a tén yleges egészségügynek.
