Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 11 (199. szám) - A párizsi békeszerződés 27. cikke 2. pontjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
138 1945 májusában a szállítmányt, minthogy Ausztriának a francia hadsereg által elfoglalt részében állomásozott, a francia hadsereg lefoglalta és Párizsba szállította. Ezzel párhuzamosan a Magyar Nemzeti Bank akkori vezetése, a magyar államnak a bankban őrzött teljes arany- és valutakészletét, az ott őrzött letéteket és széfbeli értékeket az Igazságügyi Minisztérium által kezelt úgynevezett bűnügyi letétekkel együtt Sopron környékére, majd a háborús helyzet súlyosbodása nyomán, 1945 január 21én Spital a m Pyhrnbe, FelsőAusztriába szállította. A Magyar Nemzeti Bank Spital am Pyhrnben lévő teljes vagyonát, minthogy ez a helység az amerikai megszállási övezetbe került, az amerikai hadsereg foglalta le, és Frankfurt am Mainba vitte. A békeszerződés megkötése után, tehát 1947ben Frankfurt am Mainból, a franciák pedig '48 tavaszán Párizsból visszaszolgáltatták az általuk lefoglalt készleteket." Mindazon híradásokkal szemben, amelyek az elmúlt napokban arról szóltak, hogy itt a magyar vagyonokat a németek vetté k birtokba, vagy az oroszok vitték el, a valóság az, ami az Alkotmánybíróság határozatának a történetet feltáró részéről kiderül. Ezek a vagyonok nem kerültek sem német, sem orosz kézbe. "A Párizsból hazaszállított anyagot - folytatja a leírás - négy vasko s kötet jegyzék kísérte. Ebben nevek már nem, csupán a fajtánként ömlesztett vagyontárgyak kerültek felsorolásra. Átvételük után a vagyontárgyak részben az Igazságügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium, de legnagyobb részt a Pénzügyminisztérium letéteként kerültek a Nemzeti Bankhoz." A történet vége 1949cel zárul. Az egységes letétkezelés végrehajtása érdekében a pénzügyminisztériumi letétek, így az ékszerek és mind a többi egészét a Nemzeti Bank vásárolta meg. Az átvizsgá lt iratanyagban utalás található arra nézve, hogy előírták a muzeális tárgyaknak, a múzeum részére történő átadását. Ennek a rendelkezésnek a végrehajtására nézve azonban semmiféle adat nem volt fellelhető. Ezek után a zsidó helyreállítási alap, amelyről á llamtitkár úr is szólt, beolvadt a boldogtalan emlékezetű Állami Egyházügyi Hivatalba, gyakorlatilag szünetelt mindaz, ami a helyreállítási alap munkájával kapcsolatosan terhelte volna az államot. Az állam kivonult ebből a szférából. Ezért jogos és alapos az Alkotmánybíróságnak az a döntése, hogy a párizsi békeszerződés jelzett pontjait nem hajtotta végre a magyar állam. De nemcsak a 2. pont az érdekes a párizsi békeszerződésből, hanem az 1. pont is, hiszen az országgyűlési határozat szempontjából ez az, am ire figyelemmel kell lennünk, hogyha visszaállítás lehetetlen, e tekintetben megfelelő kártalanítással tartozik a magyar állam. Ez sem történt meg. Ennek is most kell bekövetkeznie. A magyar kormány előtt voltaképpen több lehetőség állt az Alkotmánybíróság döntése nyomán. A békeszerződésben foglalt kötelezettségeknek törvényhozási úton, vagy a kormány az Országgyűlés felhatalmazása alapján tárgyalásos úton megállapodással tenne eleget. Végül is az adódó lehetőségek közül a közalapítványi formát találta lega lkalmasabbnak, amiről államtitkár úr is beszélt a bevezetőben. És e mellett döntött és a Magyar Szocialista Párt frakciója is egyetért ezzel a döntéssel. Van a dolognak azonban - erre már államtitkár úr is utalt - külpolitikai vonatkozása, hiszen az amerik ai kongresszusban működő, a térség, illetve a kérdés rendezését szorgalmazó lobby nagyon erős, ezen túl azonban 1995. december 14én az Európa Parlament ugyancsak határozatban szorgalmazta a kérdés rendezését. Ez elől sem térhetünk ki. Ami már a jogi keret eket illeti, a párizsi békeszerződés hatályosságával kapcsolatban az imént is hallottunk kétperces reagálásban legalább is kétségeket megfogalmazni. Az Alkotmánybíróság döntése, úgy gondolom, valamennyi törvényhozó számára irányadó. Márpedig ez a döntés ny ilvánvalóvá teszi nem jogász számára is, hogy a békeszerződés hatályos jogszabály. Másfelől, Magyarország aligha van abban a helyzetben, hogy az egykori szövetségesek esetleges mulasztása miatt elhárítsa magától az abból adódó felelősséget. (Az elnök pohar a megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Igen, befejezem. Két mondatot kérek még, elnök asszony.
