Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 11 (199. szám) - A párizsi békeszerződés 27. cikke 2. pontjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
139 Van analógia egyébként, hiszen az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatban a nováció fogalmának bevezetésével lehetőséget teremtett a vagyoni k árpótlás egy sajátos módjára. Egyébiránt képviselőtársunk, Zwack Péter ennek alapján jutott egykori családja birtokába, vagy annak egy részéhez. Végezetül a mindenkori kormány és a mindenkori parlament akkor, amikor ezekről a jogszabályokról, határozatokró l dönt, két, egymásnak ellentmondó, de létező erkölcsi kötelezettségének kíván eleget tenni. (11.00) Ha már elindultunk a kárpótlás útján, a múlttal szembeni erkölcsi kötelezettségünket teljesítjük, de nem vonatkoztathatunk el attól - és ez az, ami utal a részlegességre és a szakaszosságra , hogy a kormányzat, a parlament mindig tartozik erkölcsi felelősséggel a jelenkornak, azoknak, akik itt és most élnek az országban. (A jegyzői széket dr. Trombitás Zoltán helyett Tóth István foglalja el.) Ezt a kárpótlá st sem vonatkoztathatjuk el a többitől, az ország teherbíróképessége, annak fenntartása nem pusztán kormányzati kötelezettség, hanem - úgy gondolom - erkölcsi kötelezettség is a ma élőkkel szemben. Ennek figyelembevételével ajánlom a szocialista frakció ne vében elfogadni az országgyűlési határozatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Mielőtt megadnám a szót dr. Torgyán József képviselő úrnak, kétperces reagálásra kap lehetőséget Sepsey Tamás képviselő úr , az elnöklést pedig átadom Füzessy Tibor alelnök úrnak. (Taps a kormánypárti padsorokban.) (Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisz telt Képviselőtársaim! Három nagyon gyors megjegyzésem lenne Gellért Kis Gábor előadására. A későbbiek során nehéz lesz majd ezekre visszautalni, úgyhogy akár képviselőtársaim, akár a nézők számára egyértelmű legyen, hogy hol történt a hiba. Az egyik: képv iselőtársam felszólalása élesen megmutatta azt a szemléletbeli különbséget, amely a legnagyobb kormányzó párt és - nyugodtan mondhatom - az ellenzék között van. Tudniillik a kárpótlás az nem erkölcsi kötelessége a magyar államnak, mint ahogy a jelenleg is előterjesztett határozati javaslatnak az indokolása tartalmazza. Korábbi jogszabályok végrehajtása nem történt meg, párizsi békeszerződés, 1952. évi IV. tvr. a házállamosításokról, a 600/1945. miniszteri rendelet is, és nem akarom sorolni azt a körülbelül 50 vagy 60 jogszabályt, amely megígérte, hogy kártalanítani fogják az állampolgárokat, de nem tette meg a korábbi, Magyar Szocialista Munkáspárt által vezetett kormány. (A jegyzői széket dr. Semjén Zsolt helyett Boros László foglalja el.) Hogy miért nem? E zt képviselőtársam a párt nagy öregjeitől megkérdezheti, s akkor megtudjuk, hogy miért nem hajtották végre ezeket a jogszabályokat. De az alkotmányos államnak a kritériuma, hogy a jogszabályokat betartja. Nem erkölcsi kötelesség alapján, mert ez a jogállam iságnak az alapelve. Itt nem erkölcsi alapon kell nekünk hivatkozni, hanem jogi alapon. Az Országgyűlésnek kötelezettségei vannak. A másik megjegyzésem: a 27. § (1) bekezdésének a végrehajtása megtörtént. Az Alkotmánybíróság ezen idézett határozatának IV. része körülbelül (6), (7), (8) bekezdésében részletesen leírja, hogy az úgynevezett második kárpótlási törvény igaz, hogy ötven évvel az események után, de eleget tett a kártalanításnak nováció útján. Képviselőtársam tessék elolvasni, nem akarom az Országg yűlés idejét ezzel rabolni.
