Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 11 (199. szám) - A párizsi békeszerződés 27. cikke 2. pontjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
137 Megadom a szót Gellért Kis Gábor képviselő úrnak. (10.50) GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Újfent egy kárpótlási törvény van a Ház előtt, tisztelt képviselőtársaink, illetv e országgyűlési határozat, amelyet nyilvánvalóan törvény, törvénymódosítás követ. Nem lehet tehát abból a folyamatból kiszakítani azt az országgyűlési határozatot, amely 1991 óta a magyar törvényhozást kíséri. Úgy gondolom, hogy akkor, amikor 1991ben végü l úgy döntött a parlament, hogy a kárpótlás folyamatát beindítja, annak és akkor logikusan kellett elvezetnie ahhoz, hogy végül is eljussunk a zsidó vagyoni kárpótláshoz. Lehet kerülgetni ezt a kifejezést, de végül is erről van szó. És éppen azért, mert be lpolitikai és nemzetközi politikai szempontból is rendkívül érzékeny ügyről van szó, a magyar parlament méltósága, érzékenysége az ügyben megkerülhetetlen. A kárpótlás egészének folyamatával kapcsolatosan még azt is itt el kell mondanom, hogy különös saját ossága volt ennek, hogy időben visszafelé zajlott le a törvény, az első törvény meghozatala az időben ahhoz közel eső károsultakat célozta meg, és ahogy mentünk előre az időben, úgy mentünk vissza a károsultakhoz. Így fordulhatott elő, hogy az előző ciklus ban erre a kárpótlásra nem került sor. Ennek a kormánynak, ennek a parlamentnek a feladata befejezni az egészet. A Magyar Szocialista Párt álláspontja a kárpótlással kapcsolatosan akkor is, ma is ismert volt. Az eljárást magát nem tartottuk helyesnek, nem tartottuk politikailag, gazdaságilag megalapozottnak, erkölcsileg azonban igen. Mindenfajta kárpótlást azok javára, akik itt a történelem során, 193839től kezdve magyar állampolgárként kénytelenek voltak az államtól elszenvedni, erkölcsileg helyeseljük k árpótlásban részesíteni. Ezért volt az, hogy a Magyar Szocialista Párt a kárpótlási törvények tárgyalása során nem utasította el végül azokat. De fenntartásait végig hangsúlyozta. Mi 1994ben és azóta is azt mondtuk, mondjuk, hogy le akarjuk zárni a kárpót lási folyamatot. A szocialista párt egyik nagyon fontos, választás során, illetve a kormányzás során is tett ígérete ez. Úgy véljük, úgy reméljük, hogy ebben a körben, tehát a kárpótlás körében ez a mostani országgyűlési határozat és a kapcsolódó jogszabál yalkotás lesz az utolsó, és valóban lezárul a kör. Ahhoz azonban, hogy részint önök itt, részint pedig mindazok, akik figyelemmel kísérik a parlament munkáját, érzékeljék, miről van szó, nem kerülhető meg a történelem. Az Alkotmánybíróságnak az idevonatkoz ó határozata ezt a történetet egész pontosan végigköveti. Úgy gondolom, azok okulására is, akik esetleg felületesen olvasták el a határozatot, részleteiben idéznem kell belőle: "1944. április 16án kelt a Sztójaykormánynak a zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele tárgyában kiadott rendelete. Bejelentési kötelezettség alá esett a tízezer pengő értéket meghaladó minden vagyontárgy. Bejelentési és letétbehelyezési kötelezettség alá estek az aranyvegyületek, bánya- és hordalékaranyak, úgyszintén a pl atinából, aranyból vagy a nemesfémek felhasználásával készült tárgyak, igazgyöngyök, drágakövek. 1944 áprilisában további rendeletek alapján a zsidó származású lakosságot gettókba telepítették és elrendelték a még meglévő vagyontárgyai, vagyona elkobzását is. A Magyar Királyi Legfőbb Számvevőszék elrendelte a zsidó lakosságtól elvett arany, platina- és ezüstékszerek, valamint egyéb vagyontárgyak felkutatását és összegyűjtését. E célból kormánybiztosság alakult. A zsidó lakosságtól utóbb elvett ékszerek és vagyontárgyak egy része elismervény nélkül, a városi és községi nyilaskeresztes pártirodákhoz került. A háborús helyzet alakulására figyelemmel októberben, azaz 1944 októberében mindezeket és a pénzügyi igazgatóságon lévő értékeket egy külön kiadott rendel kezés szerint az ország nyugati részébe szállították. Itt megkezdték az értékek rendszerezését, tartalmuk szerinti válogatását. Ekkor eltávolították azokat a jegyzékeket, amelyek az elvont vagyontárgyak tulajdonosait jelölték meg a csomagok és letéteik mel lett.
