Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 15 (211. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosít... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
1330 Ebben a rendszerben, hogyha valaki a minimumbér után fizet járulékot, semmivel sem jár rosszabbul, mint hogyha a többszöröse után fizetne járulékot. P ont úgy, mint az adókból finanszírozott szolgáltatásoknál az, hogy egy gyerek milyen oktatásban részesül, az független a szülei által befizetett adók mértékétől. Csak szerencsére az iskolában nem kell reggelente bemutatni, hogy a szülőktől levonták az adóe lőleget, és nem fenyegetik azzal a gyereket, hogyha 15 napon belül ezt nem mutatja be, akkor kifizettetik velük az oktatás költségét. Ugye, azért ez nagy különbség? A FideszMagyar Polgári Párt szerint ebből az állapotból tovább kell lépni. Hiszen ez a kvá zi biztosítási rendszer vélhetőleg a legrosszabb megoldás valamennyi szóba jöhető forma közül. A kormány azonban ismét átgondolatlan lépések megtételére készül, amelyekből károk biztosan származnak, haszon pedig, mivel nincs mögötte átgondolt koncepció, al igha. A felszólalásom további részében három témával fogok foglalkozni. (11.40) Először azzal, hogy véleményünk szerint milyen irányban kellene átalakítani az egészségbiztosítás rendszerét, másodszor arról, hogy miért nem jók és milyen károkat okoznak azok a módszerek, amellyel a kormány a felmerült problémákat kezelni próbálja, és arról, hogy mindezek helyett mit kellene tenni. Az egészségügyi ellátásnak a fejlett világban három alapvető formája alakult ki. Az első ilyen forma az állami költségvetésből fin anszírozott ellátás. Ennek klasszikus formája Európában az angol forma, az angol megoldás, de lényegét tekintve ide lehet sorolni a skandináv országok ellátási formáit és egészségügyi ellátórendszereit is. Ennek a rendszernek a legfőbb előnye, hogy minden állampolgár számára elérhető - már ha megéri, hogy sorra kerül - és olcsó. Eme utóbbi miatt, az olcsósága miatt ez a rendszer a pénzügyminiszterek körében a legkedveltebb megoldás. A rendszer filozófiája a költségvetési logikának megfelelően ugyanis arról szól, hogy az egyes intézmények számára meghatározunk egy adott összeget, és ebből kell ellátni a hozzá forduló betegeket. Ha kevesen fordulnak hozzá, akkor jól jár, ha sokan, akkor vesztett. Nem mondhatni, ugye, hogy egy igazán jó érdekeltséget jelentene a színvonalas betegellátásra. Megjegyzem, hogy jelentős különbségekkel ugyan, de ilyen típusú rendszer volt nálunk is 1992ig. Úgyhogy ennek a formának az összes hátrányát sikerült tapasztalnunk. Most a kormány tulajdonképpen ezt kívánja visszaállítani. A másik igen elterjedt forma a kötelező társadalombiztosítás keretében finanszírozott egészségügyi rendszer. Az első csoportban nem említett országokban ez az általános megoldás Európában. Itt a rendszer finanszírozása a költségvetéstől elkülönítetten kezelt járulékokból történik. A konkrét finanszírozási formák országonként eltérőek. A rendszernek az előnye, hogy a kötelező társadalombiztosítás miatt szinte nem maradnak biztosítás nélküli rétegek, a rendszer pénzügyi stabilitása pedig nem a mindenkori költsé gvetésnek a függvénye. Hátránya viszont, hogy költségesebb a működtetése, és a kiadások növekedése sem kontrollálható olyan egyszerűen, mint ahogy az az első modellnél. A harmadik megoldás az USAban, az Egyesült Államokban ismeretes, ahol nincs kötelező e gészségbiztosítás, abból a filozófiából kiindulva, hogy mindenkinek joga van ésszerűtlen kockázatot vállalni, azaz nem biztosítania magát betegség esetére. Sajnos a szociológiai tapasztalatok azt mutatják, hogy a biztosítással nem rendelkezők túlnyomó több ségénél nem a kockázatvállalási hajlam, hanem az anyagi lehetőségek hiánya a fő ok arra, amiért kimaradnak a biztosításból. A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy ez a legdrágább finanszírozási forma, s bár az egészségügy technikai fejlettsége valószínűle g itt a legmagasabb, a népegészségügyi mutatók messze nem mutatnak a kiadásokkal arányos jó képet. Magyarán: a lakosság egészségi állapota a sokkal nagyobb egészségügyi kiadások mellett nem sokkal jobb. De itt hadd hívjam föl tisztelt képviselőtársaim figy elmét, hogy ezek az összehasonlítások nem hazánkra, hanem más fejlett európai országokra vonatkoznak.
