Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 15 (211. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosít... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
1329 napot a társadalombiztosítási önkormányzatok státusáról, helyzetéről, minden álláspontot meg lehet vizsgálni. Én tulajdonképpen Surján képviselő urat szeretném idézni, és nem azért, mert ez egy könnyű labda, amit le fogok ütni , mondván, hogy ma megvédte a tbönkormányzatokat, és két hete pedig valami mást mondott. Nem azért idézem, hanem azért, mert nagyon találó volt, és nagyon szívemből szólt, amikor az egészségpénztárt vizsgáló bizottság ülése után a tévé kamerája előtt azt mondta: "Az az önkormányzat, amely nem tudja, hogy mit jelent, nem tud önkormányozni, nem tudja a saját érdekeit megvédeni, arra az önkormányzatra nincsen szükség." Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Selmeczi Gabriella képviselőnő, Fidesz, szólásra készül Béki Gabriella képviselő asszony, Szabad Demokraták Szövetsége. Megadom a szót Selmeczi Gabriellának. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz) : Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai n apon három törvényjavaslatról vitázunk. Miről is szólnak ezek a törvényjavaslatok? Ez elbeszélő stílusban talán úgy hangzana, hogy egy napsütéses, őszi napon a párbeszéd kormánya úgy döntött, hogy ideje felszámolni a biztosítás alapú egészségügyi ellátást, és visszaállítani a jól bevált állampolgári jogon járót. De nehogy elégedettséget keltsen a népben, hát rögtön új sarcot vet ki rá, melynek neve egészségügyi hozzájárulás, mértéke pedig havonta minimum 4500 forint. Az indoklásból nekünk is felsejlett egy bajusz, Bokros Lajos pénzügyminiszter úr, itt igazából ugye, példátlan, tehát az indoklásból azt lehetett olvasni, a sajtóban azt lehetett olvasni, hogy példátlan mértékű járulékcsökkentésről lesz szó, és a javaslat egyébként is csak a közteherviselés alól minduntalan kibújó vállalkozók megregulázására született. Az egészségügy államosítását nem is tartja érdemesnek a kormány magyarázni az indoklásban. Tehát miről is van itt szó valójában? A kormány kivet egy új adót. Ez azok számára, akiknek a fizetése 37 000 forint bruttó fölött van havonta, nem jelent majd érdemleges változást, ugyanazt a pénzt fogják tőlük más jogcímen beszedni. Akik viszont ennél kevesebbet keresnek - a kormány szerint ezek csakis adóelkerülő vállalkozók lehetnek , azoktól több pénzt f ognak elvonni, mert ennek az adónak van egy minimálisan befizetendő mértéke, ez a bizonyos 4500 forint havonta. Valamint azok is sokkal többet fognak fizetni, akiknek a főállásukon kívül más olyan jövedelemforrásuk van, amelyet eddig nem terhelt járulék. A zt, hogy a nagy garral beharangozott járulékcsökkentés igazából járulékemelést takar, azt a kormány saját maga mellékelte a törvényhez indoklásként, amelyből világosan kiderül, hogy az intézkedésből a kormány bevételre számít, méghozzá súlyos, milliárdos b evételekre. Jelen javaslat tárgyalásával a Pénzügyminisztérium és a tbönkormányzatok között kirobbant háború újabb csatájához érkeztünk. A háború azon tört ki, hogy vajon ki a jobb gazdája a társadalombiztosításnak? A pénzügyminiszter, vagy pedig az önkor mányzatok? Azt hiszem, erre nyugodtan válaszolhatjuk, hogy egyik sem. Itt tehát olyan háború folyik, aminek nem tudni, ki lesz a nyertese. Csak a vesztesei biztosak. Ezek pedig az egészségügyi ellátásra szoruló állampolgárok. Nos, ez a csata látszólag arró l szól, hogy adóból vagy járulékból finanszírozzuke az egészségügyi ellátást. Tágabban feltéve a kérdést: állampolgári jogon vagy biztosítási jogviszony keretében történjéke az egészségügyi ellátás? A kérdésfelvetés jogos. Mert a jelenlegi rendszer a leh ető legrosszabb, véleményünk szerint. Magában hordozza már a biztosítású alapú ellátás összes hátrányát, az adminisztratív költségeket, a drágaságot, az inflációt, de annak egyetlen előnyét sem. A finanszírozás a járulékból történik, ám a járulék adóként f unkcionál. A befizetett járulék összege és az ellátás színvonala között ugyanis semmi összefüggés nincs.
