Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 9 (209. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1181 adunk a gyermekes családoknak, vagy aze a helyesebb mód, ha a családi pótlékot növeljük. Lehet vegyíteni is, de mindenképpen az alternatívája egymásnak. Itt állást foglalt a kormány az előterjesztés javaslatában és azt mondta, hogy a gyerekek utáni adókedvezményt tartja időszerűnek. Én meg azt mondom, amellett érvelek, hogy a családi pótlék a jó. Mivel indokolta a pénzügyminiszter - többek között - ezt az álláspontját? Azt mondta: "Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom egészének is megnyugtatóbb és a gyermekeknek is jobb, ha sok gyereket azok a családok vállalnak, ahol a család maga is fokozottabban is hozzá tud járulni a gyermek felneveléséhez." Szinte szó szerint ugyanezt mondta el Varga Mihály a F idesz részéről tegnap. Még egyszer hangsúlyozom, egy jó irányba tett lépés, s valóban támogatjuk azt a tendenciát, hogy azokat a családokat segítsük, akiknél jövedelem képződik és ne azokat, ahol a gyerekvállalás egyfajta megélhetési forrást is jelent. Min d a két álláspont ahhoz szól - és Szilágyiné képviselőtársunk is azt mondta , hogy a gyerekkedvezmény az a polgári középosztály képződését segíti elő, mert ott azokat a gyerekeket támogatjuk, akik a polgári középosztályhoz tartoznak. Nos, én másképp gondo lkozom ebben a kérdésben. Azt szokták mondani, hogy ennek a kormánykoalíciónak nincs családpolitikája. Abból, amit ez a kormánykoalíció a választási programjába és a kormányprogramba beleírt és amit tett, abból világos, hogy van ennek a kormánykoalíciónak családpolitikája, és ez a családpolitika úgy szól, hogy ott kell támogatást nyújtani a gyermekneveléshez, ahol gyerek van. Ami azt jelenti, hogy nem tehetünk különbséget a villákban és a kunyhókban született gyerekek között. Nem tehet az állam különbséget a polgári középosztály gyerekei és a munkanélküliek gyerekei között. Márpedig az a javaslat, amelyik a rendelkezésre álló pénzt adókedvezményként juttatja el a gyerekekhez, ez a javaslat éppen a legrászorultabbakat hagyja ki a gyerektámogatásból: a munkané lküliek gyerekeit. Azoknak a töredékcsaládoknak a gyerekeit, ahol esetleg egy rokkantnyugdíjas az eltartó, akinek nincs miből adókedvezményt élvezni. Ne gondolják, hogy nincsenek ilyen gyerekek, hogy nincsenek ilyen családok Magyarországon! Nincs igazi nyi lvántartás arról például, hogy a ma családi pótlékot élvezők közül mennyi az olyan, aki adókedvezményként ugyanezt nem kapná meg, mert nincs adóköteles jövedelme. De azért azt tudjuk egy néhány évvel ezelőtti '93as háztartásstatisztikából, hogy a másfél millió gyerekes család 18 százaléka olyan, ahol az eltartók nem fizettek adót, mert nem volt adóköteles jövedelmük, vagy olyan alacsony volt a jövedelmük, hogy akkor nem fizettek adót. (Idegen hölgy a sajtópáholyból a pulpitus felé integet.) A három- és tö bbgyerekeseknél 28 százalék ez az arány. Ez az a réteg, akihez a gyerekek utáni adókedvezmény nem fog eljutni, a családi pótlék pedig eljut. (Idegen hölgy a sajtópáholyból elfoglalja Pál László képviselői üléshelyét.) Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy teljesen egyértelmű, hogy azt a családpolitikát kell elfogadnunk, amit ennek a kormánynak az első intézkedései tartalmaztak, hogy a gyerekek utáni adókedvezményt megszüntette, és például a gyest - mint szintén gyerektámogató eszközt - kiszélesítette, függetlenítette a biztosítási jogviszonytól. (Egy, majd további két terembiztos megkísérli az idegen hölgy kivezetését.) És ha már ott tartunk, hogy adót tudunk csökkenteni, tehát már stabilizáltuk a költségvetési egyensúlyt, akkor eljutottunk oda is, hog y családi pótlékot emeljünk. De családi pótlékot emeljünk, ami minden rászoruló gyerekhez eljut, és ne gyerekkedvezményt nyújtsunk, ami a leginkább rászoruló gyerekekhez nem jut el. (Szili Sándor jegyző is megkísérli távozásra bírni az idegen hölgyet.) Ez az, amit szocialisták és kereszténydemokraták - mint szociálisan elkötelezettek - és szabaddemokraták - mint nem kevésbé szociálisan elkötelezettek - tiszta lelkiismerettel vállalhatnak, ha már választani kell, mert ne felejtsük el, képviselőtársaim, amiko r költségvetésről, adóról beszélünk, akkor mindig választani kell. Mindig arról kell dönteni, melyik ujjunkat harapjuk meg. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
