Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 9 (209. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP):
1176 Természetesen két percben nem tudom elmondani, és megközelítőleg tíz percben sem tudtam elmondani, hogy mik az előnyei három- vagy többgyermekes családok eset ében egy szabadon választható családi jövedelemadózás lehetőségének. Ebben korábban ennek a kormánynak a pénzügyminisztere is egyetértett. Hátrányokról nem tudok beszélni, mert az odatett anyagban hátrányokról nem szól a történet. Csak előnyei vannak ennek a rendszernek. Nincs hátránya, nem ismerünk; ha Kertész képviselőtársam esetleg át fogja nézni, és talál benne hátrányokat, akkor nyilván - akár a vonaton hazafelé - ezt meg fogjuk beszélni. Azt gondolom és azt hiszem, hogy amikor arról beszéltem, hogy es etleg a családi pótlék váljék újra alanyi jogúvá, vagy támogassuk az egy- és kétgyermekes családokat is, valóban nem az igazán rászorultsági elv alapján nyilatkoztam. Egyetértek a rászorultsági elv alapján való családtámogatási vagy gyermektámogatási rends zerrel. De azt gondolom, valamennyiünk közös érdeke, hogy minél több gyermek szülessen, a felnevelést felelősen is vállaló családokban. Ezek, azt gondolom, a ki nem alakulhatott polgári középosztály gyermekei lesznek majd. Valamennyiünk közös érdeke, hogy ezek megszületését és felnevelődését is támogatni tudjuk. (Taps a KDNP padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Kétperces időkeretben megadom a szót Göndör István úrnak, Magyar Szocialista Párt. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Szeretné k ebbe a vitába bekapcsolódni, elnök asszony, mert én úgy érzem, amikor Szilágyiné Császár Terézia azt állítja, hogy ennek hátrányai nincsenek, egyszerűen komolytalanság. Tényleg, kétpercekben ezt nem tudjuk kivitatni, de ahogy Kertész képviselő úr mondta, vannak fiatalok, nyugdíj előtt állók, nem is mondanám, hogy időskorúak, ahol már nincsenek gyerekek, nincsenek eltartottak. Azt sejtem ki abból, amit elmond, hogy lassan ki kellene találni olyan adórendszert, hogy külön a fiataloknak, külön a kevés gyerek et nevelőknek, külön a sok gyereket nevelőknek. Itt hangzott el ebben a Házban, hogy mekkora gondot, mekkora zavart okozott az, amikor csak kettős adótáblát csináltunk. Tehát azt gondolom, hogy meg kellene keresni azt a kompromisszumot, ami kielégít minden igényt, és tényleg mérlegelni kellene azt, hogy miközben a családi jövedelemadózásról beszélünk, a terheket hogy rendezzük át. Mi alakul ki akkor? Hadd vágjam itt el a fonalat. Befejezésül még egy gondolatot. Az, amikor ön arról beszél, hogy emeljük - és a rászorultsági elvet is - úgy, ahogy most már másodszorra elfogadja, ennek a fedezetét valahol össze kell szedni. Ennek a fedezete az adóból jön össze. Azt, hogy ott is engedünk, közben a kiadásokat növeljük, és azt hiszem, hogy ebben a vitában ez már túl sokszor elhangzott ebben a Házban. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Kétperces időkeretben megadom a szót Szilágyiné Császár Terézia képviselő asszonynak. DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP) : Fölhas ználni nem akarom, hogy Bauer képviselőtársam is ott üljön még egy óra hosszát. Azt gondolom, hogy valóban nincs miről vitatkoznunk. Képviselőtársam, ön nem ismeri az elképzelésünket a családi jövedelemadó bevezetéséről, azonban két dologról hadd szóljak. Mi évente alapjaiban változtatjuk meg a személyi jövedelemadórendszert. Most miért kell attól megijedni, hogy esetleg 1998ra - van még idő bőven - elő lehet készíteni egy olyan személyi jövedelemadórendszert, amely esetleg több rétegnek az igényének meg felel vagy az igényeit kielégíti? Még szeretnék Kertész képviselőtársamnak egy mondatára reagálni, azt mondta, hogy az előző kormány - amelynek természetesen kénytelen vagyok én is részének tekinteni magam, bár nem
