Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 9 (209. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP):
1172 főzeléknek való, de nem paprikás csirkének. Csak ezt akartam kiegészítésképp, hogy a mondanivalójával értsünk egyet. Köszönöm szépen. (12.00) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Előzetes írásbeli jelentkezés alapján megadom a szót Szilágyiné Császár Terézia képviselő asszonynak, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Szólásra készül SZDSZen belüli csere folytán Bauer Tamás képviselő úr. DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Igazán nagyon nagy türelemmel vártam ki a soromat, mert nagyon érdekes volt ez a vita. Azt gondolom, hogy egy jelentős társadalmi rétegről szólt. Nemcsak azért beszélek most egy másik társadalmi rétegről - a családokról, a gyermekekről , hogy témát váltsu nk, hanem teszem ezt azért is, mert a Kereszténydemokrata Néppárt alapeszménye az önkéntesen szerveződő, erős, összetartó hálót képező közösségekből kialakuló társadalom, amelynek legfontosabb sejtje a család. A család kiemelt jelentősége, úgy véljük, abbó l fakad, hogy a jövő társadalmai, különösen a gyermekek léte, erkölcsi, fizikai, szellemi állapota a családokon múlik. A Kereszténydemokrata Néppárt a jövőbe tekintő párt, tudja, hogy a létező demográfiai csapdahelyzetből való hosszú távú kitörés megalapoz ása csakis a család és a gyermeknevelés erkölcsi és anyagi elismerésének növelésével lehetséges. Ezért nem fogadhatja el soha, hogy a múlt és a jelen terheit a jövő generációra terheljék. Úgy véljük ezért, hogy a mindenkori, a nemzet jövőjéért felelősséget érző és vállaló kormány gazdaságpolitikájának elsősorban azt kellene lehetővé tenni, hogy a szülők maguk gondoskodhassanak a család anyagi létalapjáról. Mivel ma ez a gyermekeket vállaló családok esetében kormányunk kétéves tevékenysége után egyre kevésbé lehetséges, így a nagyobb családok többletterheit az államnak kötelessége lenne kompenzálni. De legalább az minimálisan elvárható, hogy az állam ne hozza lehetetlen anyagi helyzetbe a jövő terheit hordozó többgyermekes családokat. Az emberi élet értéke és a személy méltósága elismerése alapján jogos igény az, hogy az életadással és a gyermekneveléssel kapcsolatos - főleg az édesanyákat terhelő - többletfeladatokat a társadalom végre ismerje el hasznos munkavégzésként, munkajogilag, és azt erkölcsi és anyag i támogatással fejezze is ki, például a személyi jövedelemadótörvényben. Azt is mondhatnám most, hogy mi, kereszténydemokraták, örömmel üdvözöljük a kormány erőfeszítéseit az adóterhek 1997. évi csökkentésének irányában, különös tekintettel a javaslatban szereplő - bár szűk - családi jellegű kedvezményekre, ha nem tudnánk azt, hogy az adó az államnak egy olyan erős eszköze, fegyvere, amelynek esetenkénti növelésével vagy csökkentésével, kedvezmények adásával vagy megvonásával erős nyomást képes gyakorolni a társadalomra, ahogy éppen az adott kormány politikai érdeke megkívánja. Tehát ha 1997. nem lenne a választási kampányra való felkészülés éve, s ha mi nem számoltuk volna ki, hogy mindannak, amit két év alatt a kormány a családoktól, a gyermekektől elvett , annak most csak egy töredékét kívánja visszaadni. Eközben pedig az eddigi megnyilatkozásokból az a tendencia szűrhető le, hogy a kormányzó pártok ezeket a változtatásokat mint jelentős előrelépéseket akarják bemutatni és elfogadtatni. Érzékeltetni próbál ják a társadalommal, hogy ezeket a könnyítéseket a szakértelemmel megáldott kormány áldásos tevékenységének eredményeként lehet most bevezetni. Pedig ez a javaslat nem más, mint a szociálliberális kormány súlyos kritikája, eddigi tevékenységével szemben. A visszatérés - például a gyermekkedvezmények esetében - egyértelműen annak beismerése, hogy a mostanáig követett út hibás volt. De nyilván jelentős szerepet játszik ebben a lépésben az is, hogy a társadalom a keresőkeltartottak arányának kedvezőtlen alaku lása miatt, a gyermekeket vállaló családok fokozódó elszegényedése miatt egyre erőteljesebben kéri számon az
