Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP):
946 KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Köszönöm, elnök úr. Két rövid megjegyzés. Lehet, hogy Kávássy képviselő úrnak igaza van és a kormány vak, de a kormány mégis pontosan látja, hogy az 1201. ajánlás nem a lábjegyzetben szerepel, hanem a szerződés mellékletében és a szerződé s szövegében. A másik megjegyzésem: én remélem, a Független Kisgazdapárt megtalálja a módját annak, hogy Kávássy Sándor képviselő úr néhány erősen félreérthető megnyilatkozását ne fogják úgy fel, mint a határok megváltoztatására irányuló revíziós tö rekvést. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Szabó Lajos Mátyás képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. (A jegyzői széket dr. Kávássy Sándor foglalja el.) DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tis ztelt Vendégeink! Azt hiszem, hogy sokféle érv hangzott már el a mai napon pro és kontra, és azt is joggal hihetem, hogy egyikünk számára sem lesz az majd mindegy, hogy fiaink, unokáink valamikor, amikor ők lesznek felnőttek, mit olvashatnak majd egy korab eli, mondjuk, hatvan év múlva megírott, a térségről, benne hazánkról szóló történelemkönyvben. Azt hiszem, amikor ezzel kezdem hozzászólásom, nem véletlen, hiszen pontosan tudatában vagyok annak, hogy itt és most ellenzéki és kormánypárti, határon belül, h atáron kívül élő magyar egyértelműen ugyanazt szeretné. Hogyha ebbe a történelemkönyvbe valahonnan '89'90től és '96tal a most előttünk álló lépés megtételével is pozitív dolgok kerülhetnének e jövőbeni történelemkönyv lapjaira. Mégis azt kell mondjam, h ogy kételyeink támadnak akkor, amikor végighallgatom múlt pénteken a külügyi bizottság tagjaként a bizottság ülésén elhangzottakat és itt most a vita vége felé természetesen a mai napon is elhangzottakat. Miért? Mert miközben úgy érzem, hogy van egy kiváló történelmi pillanat arra, hogy ismét, a XX. század végén, válaszoljunk az oly sokszor föltett kérdésre, hogy hic et nunc, itt és most, mit jelent magyarnak lenni határon belül és kívül, mit jelent majd határon belül és kívül egy egységes Európában magyarn ak lenni. Akkor e kérdésre adott válasz helyett azt kell tapasztaljam, hogy egy sor sokkal inkább - sajnos, hogy ezt kell állítsam, véleményem szerint - előrehozott választási kampányszöveg hangzik el, semmint a közösen, mindenki által e kérdésre megtalála ndó jó válaszok összepakolása. Igen, az alapszerződésről van szó és pontosan ebben a szerződésben - ahogy ma volt hozzászóló - éppen rajzolódnak annak az új credónak az elemei, amelyet én most itt megpróbálok nem számon kérni, hanem nagyon szerényen és csö ndesen felhívni szükségességére a figyelmet. Az első, amely ebben a credóban az én véleményem szerint szerepelni fog, az az, hogy hívják majd bárhogy ezt a területet, soha, mint ahogy most sem lehetünk egyedül, és nem is vagyunk egyedül. Ezért azok, akik a mai vitában vagy a külügyi bizottság ülésén elfeledkeztek arról, hogy itt, Közép- és KeletEurópában és NyugatEurópában etnikumok egész sora él ma is jól- rosszul, összeveszve, kibékülve, hol, milyen sorsot szerveztek maguknak épp egyes etnikumok tagjai. Azt hiszem egyértelmű, hogy ennek a "közösen vagyunk, sokan vagyunk"érzésnek kell megfelelni és ennek felel meg a tervezett alapszerződés akkor, amikor több passzusában egy sor nemzetközileg érvényes szerződésre hivatkozik, emeli be a saját sáncain belül re és próbálja meg azt jogi normává tenni. Azt hiszem, hogy akkor, amikor a teljes és szöges elutasítás véleményével találkozunk, azt érzelmi alapon egészen messzehatólag megfogalmazva, "százszor áruló", "koporsószögbeverés", meg nem is tudom, még a "tört énelmi árulás" fogalma is elhangzott, azt hiszem, hogy magukba kellene fordulniuk azoknak, akik e kifejezéseket használják, hiszen téves elemzés az, ami kiindulópontul szolgál ehhez a következtetéshez. Az elemzés egyik legkardinálisabb tévedése az, hogy va jon '89'90ben, abban a mérhetetlen történelmi fordulatban, amely bekövetkezett, mi is történik itt és most szűkebb hazánkkal és az egész minket körbevevő KözépEurópával.
