Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
890 12. cikkely a kulturális, tudományos, oktatási kapcsolatokkal, a 19. cikk a konzuli kapcsolatok bővítésével, új határátkelők nyitásával, a jogsegély intézményével a 20. cikk. Ezen említett pontok, ahogy a kisebbségi kérdések és a három említett dokumentum, az alapszerz ődés szerves részei. Az alapszerződés bármilyen oldalú sommás vagy árnyalt megítélése, csak ezen kérdések együttes áttekintése esetén lehet megalapozott. Látható tehát, hogy van egy huszonöt pontból álló szerződés, három nemzetközi dokumentummal, egy alaps zerződés, mely minden kritika ellenére utal a kollektív jogokra és jogi kötelezettségként tartalmazza például a koppenhágai dokumentumot, mely már az említett módon szól az autonómiáról és van egy kormány- és egy pártdeklaráció a szándékokról. Mégis mi akk or a baj, mi a drámai hang oka, amit Isépy Tamás kérdésként feltett nekünk? Talán az a hit, hogy valakik, persze nem mi, nem akarják betartani a szerződést? De ugye, tisztelt képviselőtársaim, belátják, hogy ilyen alapon nem lehet létezni a huszadik század végén Európában? Talán nem látszanak a végrehajtás garanciái. Pedig a szerződésből következően a nemzetközi jogi normáknak megfelelően szerepel a monitoringelv elfogadása és a szakértői vegyesbizottság felállítása. Talán a politikai akarat gyakran érzéke lhető hiányától való félelem, pedig ahogy már említettem, úgy tűnik egy fontos felismerés megszületett szomszédunkban, mégpedig az, hogy az integráció, a szükséges feladatok megoldása csak rajtuk múlik, az ő felelősségük. Ebben a jószomszédi viszonynak Mag yarországgal számukra is kulcsszerepe lehet. Mindenki tudja, hogy a világ nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy Európa középső zónája ne puskaporos hordó, kicsinyes ellentétekkel felszabdalt övezet legyen, hanem a nyugalom és a stabilitás könnyítse meg a felzárkózás mindenki által annyira óhajtott elérését. Mindenki óhajtja tehát: ellenzék, határon túli magyar szervezetek, a magyar kormány, a koalíciós pártok, csak, tisztelt képviselőtársaim, akkor figyelembe kell venni, amit Stendhal mondott: aki a célt akarja, annak az eszközöket is akarnia kell. Nem lehet tehát a konkrét kérdésben futni a bizonytalanért és eközben elveszteni a biztost. Támogatni a kis lépések politikáját, légies határokról, integrált Európáról beszélni, és amikor egy ilyen lépést meg k ell tenni, akkor meghátrálunk. Mi azért támogatjuk a tervezetet, mert minden alapszerződés, a magyarukrán vagy a magyarszlovák érdeme éppen az, hogy megsértése tetten érhető és kifogásolható és azért van szükség a ma vitatottra is, hogy nemzetközi garanc iákat nyújtson a magyar kisebbségnek. Mi, az eddig elmondottak miatt, nem tudjuk támogatni a rendkívüli ülésnap összehívásával párhuzamosan benyújtott határozati javaslatot. Nem zárkózunk el a tárgyalás semmilyen formájától sem ebben, sem a politikai élet bármely területét érintő kérdésben. Legyen az vitanap, bizottsági ülés, kerekasztal vagy magyarmagyar csúcs. De ebben az esetben nem látjuk indokoltnak a kormány alkotmányban rögzített jogát korlátozni a parlament vagy a határon túli magyar szervezetek ál tal. Befejezésképpen szeretném elmondani, hogy gondolataim összeállításánál sokat merítettem a külügyi bizottság rendkívül higgadt, nyugodt hangvételű vitájából és az előző parlamenti időszak sokat vitatott alapszerződésének, a magyarukránnak a parlamenti beszélgetéseiből, vitájából és az akkori külügyminiszter gondolataiból, aki azt mondta: "Egy szerződés mindig két fél érdekei közötti kompromisszum és egy adott történelmi pillanat terméke." Én ezt nagyon bölcsnek és megfontolandónak tartom. Tegyük, tegye nek azért, hogy a magyarság és az RMDSZ konfrontációt kerülő bölcs álláspontja érvényesüljön a mai vitában. Higgyük el, hogy a preventív diplomácia és általában az előrelátó politika mindig keresi, hogyan lehet a konfliktusokat megoldani, elsimítani. Az id őben megtett engedmények előzhetik meg a robbanásokat. Ezek a nem kevésbé bölcs szavak is az előző külügyminisztertől hangzottak el. Higgyenek neki és tegyenek így, meglátják könnyebb lesz. Köszönöm. (Taps.) (14.20) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) :
