Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 18 (191. szám) - Az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
78 rendkívül durván és drasztikusan érinti az országot. Rendkívül durván érinti azokat a korosztályokat, amelyek számára - pl. az eredeti törvényjavaslat a legelső korosztály számára - három évvel magasabb kötelező munkában maradást ír elő. Nos, ezeknek a változtatásoknak bármel yik pontján igazítunk valamit, mindenféleképpen enyhébbé tesszük az átmenetet. A szabaddemokraták benyújtották azt a javaslatot, amely a büntetőpontokat próbálja változtatni. Más képviselőtársaim benyújtották azt a javaslatot, amely a kötelező szolgálatiid őelőírást próbálja meg enyhíteni. Nekem az a véleményem, hogy pusztán a nyugdíjkorhatár emelésének elhúzásával el tudunk érni egy lényegesen jobb hatást. Tekintettel arra, hogy a nyugdíjkorhatáremelés egy rendkívül kemény korlát és ha a nyugdíjkorhatáre melést nagyon drasztikusan hajtjuk végre és rövid időn belül, akkor azok a korosztályok, amelyeket legközvetlenebbül érint, nem tudnak előre felkészülni a változásokra, nincs idejük arra, hogy megtervezzék a nyugdíj előtti utolsó éveket. Ez csak az egyik é rv. A másik az, hogy sajnos Magyarországon a rossz egészségi állapot és a férfi korosztályok - elsősorban a férfi aktív korosztályok - szomorúan magas halálozása miatt az ezredfordulóig a nyugdíjbiztosítási rendszer terhei inkább valamelyest mérséklődnek, mint növekednének. Az igazi feszültség a demográfiai helyzet változása miatt 2010ben és ez után fog bekövetkezni. Éppen ezért az a véleményünk, hogy mód van arra, hogy az eredeti elképzelés szerint valóban két évenként egy évvel emeljük a nyugdíjkorhatárt , melyet úgy értünk, hogy két korosztályonként egy évvel növekedjen a nyugdíjkorhatár. Ez a javaslat szerint azt jelentené, hogy a '40ben és '41ben született korosztályoknak lenne 56 év, a '42 és '43ban születettnek 57 és így tovább. Ennek az a következ ménye, hogy a nők nyugdíjkorhatára 2008. január 1jétől érné el a 60. évet és csak ezután emelkedne, és 2014től lenne 62 év. Ez az egyik lényeges eleme a javaslatnak, hiszen ha emellett megmarad a kötelező szolgálatiidőelőírás, akkor megindul ez a folyam at, de mégsem lesz elviselhetetlen. Elegendő időt biztosít az átmenetre és a jelenleg még rendkívül súlyos foglalkoztatási nehézségek sem fokozódnak tovább a túl drasztikus, túl gyors korhatáremelés következtében. A javaslat másik eleme a férfiak nyugdíjko rhatáremelésére vonatkozik. '91ben, amikor az országgyűlési határozat megszületett, akkor úgy fogalmaztunk - és emlékeim szerint 80 valahány százalékos parlamenti többséggel , hogy az ezredfordulót követően az általános és egységes korhatárt 62 évben ke ll meghatározni. Az országgyűlési határozati javaslatban ez azt jelentette, hogy a férfiak nyugdíjkorhatárának emelkedésére majd csak az ezredfordulót követően kerülhet sor. Tekintettel a valóban rendkívül magas és korai férfihalandóságra, az egyébként jel enleg is hosszabb férfi nyugdíjkorhatárra, rendkívül logikus és elfogadható lenne, ha a férfi nyugdíjkorhatárt csak az ezredforduló után kezdenénk el emelni, és nem az történne, amit a törvényjavaslat javasol, hogy a '38ban született férfi korosztályok sz ámára már 61 éves a korhatár, tehát már '99ben csak 61 éves korban mehetnének nyugdíjba. A javaslatom azt tartalmazza, hogy a férfiak nyugdíjkorhatáremelkedése egyszerre történjen a nőkével. Tehát csak akkor induljon el, amikor a nők nyugdíjkorhatára má r elérte a 60 évet és ezek után a két nem azonos ütemben és közösen szenvedje el a nyugdíjkorhatáremelés kínjait. Ez azt jelenti a javaslatom szerint, hogy az '50 január elseje előtt született férfiak még 60 éves korban, és az '50ben, '51ben született f érfiak már 61 éves korban, és az '52ben vagy azután született férfiak 62 éves korban mehetnének nyugdíjba. Ebben az esetben is azt jelenti, hogy csak 2014ben éri el a férfiak nyugdíjkorhatára a 62. évet, tekintettel az egészségi állapotukra, tekintettel a foglalkoztatási helyzet jelenlegi állapotára, tekintettel arra, hogy a férfiak számára is megfelelő átmenetet kell biztosítani. Én azt javaslom, képviselőtársaim, hogy a korhatáremelés szélesebb ívű elhúzását, nagyobb fokozatosságát fogadják el mind a f érfiak, mind a nők esetében. És ekkor a nyugdíjrendszer átalakításának folyamatára kevesebb feszültséggel lényegesen több idő van. Jobban figyelembe veszi a társadalmi körülményeket, jobban figyelembe veszi az embereket, akiknek fel kell készülniük a
