Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 20 (193. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
420 kórházi kezelés alatt állnak, esetleg már mozgásképtelenek. Ki gondolná azt, hogy ezt a súlyosan nagyszámú populációt megfosztaná azért a választási jogtól, mert nem adóznak, nem tesznek le az ország, a költségvetés, a pénzügyminiszter asztalára megfe lelő forintokat. Ennek a gondolatnak ugye nyilvánvaló háttere egy, már 150 évvel ezelőtt is már megbukott gondolat, hogy akinek megfelelő vagyoni feltételei vannak, és ezt bizonyítja, csak az rendelkezzék választójoggal. Én remélem, hogy a Szabad Demokrat ák Szövetsége nem fog tudni ezekkel az érvekkel már valódi támogatást szerezni ennek a kérdésnek a kapcsán. Nézzük a másik indokot! Kik is ezek a személyek? És egyáltalán, milyen jogon? Hát nem is tudják ők, hogy magyar állampolgárok, hát tulajdonképpen eg y olyan jogban részesítené őket a Magyar Köztársaság Országgyűlése, alkotmányos előírás alapján a választójogi törvény módosítása vagy újraszerkesztése alkalmával, amely egy olyan üres és hát gesztus értékű felruházás, amellyel egyrészt nem tudnának élni, vagy nem is akarnak élni, vagy tájékozatlanságuk folytán a magyar belpolitikai helyzetet meghatározó vagy legalábbis szignifikáns módon, olyan irányban befolyásolnák, amely a magyar közállapotoknak nem felelne meg. Ezeket a közállapotokat torz irányba befo lyásolná, és nem várt és nem kívánt eseményeknek lennének előidézői. Hát erről sincsen szó. Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy az imént felolvasott módosító indítvány nagyon világosan tartalmazza, hogy milyen feltétellel vehetnek részt a választásokban azok a magyar állampolgárok, akik most külföldön élnek. Nos, ez a feltétel se több, se kevesebb, mint az, magyar állampolgárságukat igazolni kell. Tehát nem arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, nézetünk szerint, hogy gondolom Sa lamon László is erre gondolt, hogy besétál valaki a Magyar Nagykövetségre mondjuk Camberrában, és azt mondja, hogy az én nagyapám ide kivándorolt, Ausztráliába, engem így és így hívnak és én kérem a szavazólapomat. Nem erről van szó. És úgy gondolom, hogy Szigethy István képviselőtársam is van olyan képzett jogász képviselő, hogy tudhatná, hogy nem erről lehet szó. Hiszen a magyar állampolgárság igazolása az egyenértékű azzal, hogy ki kell váltani a magyar útlevelet. Az elmúlt hat év alatt, aki külföldön já rt, volt szerencséje tapasztalni, ha elment Torontóba, a Magyar Házba, vagy bármelyik magyar követségre, a nyugati magyarság bármilyen eseménye kapcsán az ott jelenlévők legféltettebb és legbüszkébb dokumentumként húzták ki azt a magyar útlevelet, amit nag ynagy utánajárás kapcsán végre egykét éves várakozás után kiállított részükre a magyar külképviselet, a Magyar Külügyminisztérium, előzetes jóváhagyás alapján. Tehát nagyon sok van amögött, hogyha egy külföldön élő magyar állampolgárnak, aki nem honos M agyarországon, a magyar állampolgárságát igazolnia kell. Természetesen igazolnia kell az állampolgárság fennállását, ez egy jelentős procedúra, ez hónapokat, fél évet is igénybe vehet. Jó időben kell ehhez hozzákezdeni. Megkockáztatom azt, hogyha 1998ban a választások lesznek valamikor két év múlva ebben az évszakban, tavasszal, nyár elején, akkor már most hozzá kellene kezdeni valamennyi külföldön élő, Amerikában, DélAmerikában, Ausztráliában és máshol élő magyarnak ahhoz, hogy bombázzák a követségeken é s a konzulátusokon keresztül a különböző okmányokkal, az anyakönyvi hivatalokon keresztül, a magyar állampolgárság fennállását bizonyító okirat kiadásáért és magyar útlevél beszerzéséért a magyar hatóságokat. Vajon mit gondolnak tisztelt képviselőtársaim, hány ember lenne az a külföldön élő magyarok közül, aki ezt - a mondom még egyszer , egyáltalán nem könnyű, és megkockáztatom, nem is nagyon olcsó eljárást választaná. Nyilvánvalóan nem nagyon sok. (9.30) De minőségében vajon kikről lenne szó , tisztelt képviselőtársaim? Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, hogyha azt mondom, hogy a legjobb nemzetpolitika szolgálatában álló, azon honfitársainkról lenne szó, akik azóta is, negyven év, harminc év, ki tudja, hány év óta vállalják a magyarsá gukat, és ezt a minimális politikai jogot szeretnék garantálva látni, amivel - azt hiszem, hogy - nemzedékekre történelmi igazságot szolgáltatna a szabadon választott Magyar Országgyűlés. Nem lehet kétségbe vonni, tisztelt képviselőtársaim ennek az igényne k a jogosságát. Hogy hogyan
