Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 20 (193. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitájának folytatása - SZILI SÁNDOR jegyző: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
405 Örömmel és megelégedéssel fogadtam, hogy miután több évi eredménytelenség kísérte ezt a törekvést, most végre sikerült az ö t párt egyetértését megnyerni ehhez az ügyhöz. 1993ban a választójogi törvény akkori vitájában még a Magyar Demokrata Fórum frakciójának tagjaként az a megtisztelést ért, hogy vezérszónokként én indokolhattam ezt az igényt, ezt az elhatározást, ezt a java slatot. Akkor soksok érvet és ellenérvet számba véve, értékelve végül is egy költői hasonlattal foglaltam össze leginkább ennek a javaslatnak az indokoltságát: Tompa Mihály verséből azt a képet idéztem föl, ami a nemzet széthullott állapotát a szétoldott kévével, az oldott kévével jelképezi. És azt mondtam, hogy kössük végre össze ezt az oldott kévét. Akkor nem sikerült. Most végre örömmel és megelégedéssel láthatom és láthatjuk, hogy sikerült ebben a kérdésben az alkotmányozás előkészítésében részt vevő mind az öt pártnak egyetértésre jutnia, és elfogadni azt, hogy a választójog határainkon kívül élő magyar állampolgárainkat is megillesse. Sikerült végre ezt az oldott kévét - legalábbis e tekintetben - összekötni. Én tisztában vagyok vele, tisztelt képvis előtársaim, hogy az érvek és az ellenérvek sokfélék, sokirányúak, és az ellenérvek is, amik korábban elhangzottak ezzel a törekvéssel szemben, olyanok, amiket nem lehet egy mozdulattal lesöpörni, nem lehet azt mondani, hogy abban semmiféle logika, semmifél e igazság nincs. Ezt akkor is elmondtuk, akkor is elismertük, és most is rá kell mutatni erre. Nem akarom most a részletes vita keretében természetesen ezt a vitát feleleveníteni, különösen nem azért, hiszen végül is az ötpárti egyetértés pozitív döntésre jutott ebben a kérdésben. De annyit mindenképpen szeretnék az ezt a kérdést másképp gondolók számára elmondani, hogy ennek a gesztusnak - bár hozzá fogom tenni, ez tulajdonképpen nem is igazán gesztus, hanem valóban jog - ennek a - nevezzük most egyenlőre gesztusnak - a biztosítása mögött végső fokon, és minden esetleges ellenérvre választ adóan az a meggondolás szól és erősíti meg ennek a törekvésnek a helyességét, hogy azok a magyarok, akik határainkon túl - magyar állampolgárok , akik határainkon túl e rőteljesen igénylik ezt a jogot, azok igen erős szálakkal kötődnek a hazához. (8.10) Az elmúlt években valamennyi párt képviselői külföldet járva megtapasztalhatták ezt. Nyilván ez is szerepet játszott abban, hogy véleményük megváltozott. És logikátlan, ér telmetlen, ártalmas dolog lenne ezt az erős kötődést ellazítani, elhárítani, ellökni magunktól azzal, hogy ezt a gesztust, ezt a jogot nem adjuk meg. Hadd tegyem hozzá, hogy a gyakorlatban ennek a jognak a gyakorlása meg fogja kívánni a magyar állampolgárs ág igazolását. Akik tehát határainkon kívül ezzel a joggal majd élni akarnak, azoknak ennek érdekében meg kell majd tenni a maga fárasztó és költséges lépéseit. Regisztráltatni kell magukat, igazolniuk kell magyar állampolgárságukat, konzulátuson, követség en vagy más módon el kell járniuk, hogy az iratokat beszerezhessék. Tehát arról van szó, hogy akik ezekre a fáradalmakra és költségekre hajlandók, olyan emberek, akik nagyon fontosnak tartják azt, hogy a jogukkal élhessenek, akik számos szállal kötődnek a hazához, és nemcsak a múlt nosztalgiaszálain, hanem jövőbeli terveik is vannak. Ha tetszik, mert ellenérvként felmerült az is, hogy például ők nem fizetnek adót. Ha tetszik, potenciális vállalkozók ebben az országban és informált, potenciális adózók. Ha te tszik, potenciálisan hazatelepült, legalábbis abban az értelemben, hogy vásárolnak ingatlant Magyarországon, rendszeresen látogatják hazánkat. Nem szabad Magyarországnak és Magyarország népének erről a külföldi erőről és erről a külföldi támogatásról lemo ndani. És a másik. Azzal kapcsolatosan, amit az imént mondtam, hogy gesztusnak neveztem ezt, de hozzátettem, hogy itt nem gesztusról, hanem jogról van szó. A választójog az állampolgársághoz kötődik. Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy a kiindulás eleve abból a megfontolásból kell hogy eredjen, hogy minden magyar állampolgárt megilletnek a politikai jogok. És ezzel nem vagyunk a világon egyedül: erre számos olyan példát lehet hozni, ahol jelentősebb számban élnek egy adott ország többségi népességét alkotó emb erek az adott országhoz képest külföldön.
