Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - Nagy Imre, mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF
4165 Nagy Imre és a kivégzett és hősi halált halt szabadságharcosok emlékét örökítsük meg. Az MSZPre hárul a felelősség, hogy ezt nem fogadta el. Őrá hárul a felelőss ég, hogy kivonta magát egy egységes, nagy megemlékezés alól. Az 1990. évi 28. törvénycikk, amit 1990. áprilisában szavazott meg az Országgyűlés, kihagyta a neveket. Kihagyta Nagy Imrét, de kihagyta a szabadságharcosokat is, csak a tényt örökítette meg. Teh át nem lehet ma - ha már nevekről beszélünk , bárkinek a nevét kiemelni egyedül a szabadságharcnak és a forradalomnak a megemlékezésében. Igen, vannak egyéni tettek, amikor nem kapcsolódik az egyénnek a személye bizonyos eseményekhez; ő maga, egyedül ő ma ga követett el és cselekedett valamit a nemzet érdekében. Ez volt gróf Teleki Pál, aki a kormányzóhoz írt levelében azt mondta, a nemzet becsülete érdekében nem tud tovább élni, és véget vetett életének. Ez volt BajcsyZsilinszky, aki rálőtt 1944. március 19én a sajnálatosan bevonuló nácik egyik, vagy másik katonájára. Ezek egyéni cselekedetek, ezeket meg lehet örökíteni, mint egyének. Sajnos még nincsenek megörökítve, de akinek a neve összefűződik magával a forradalommal, eseményeivel, névtelen és neves s zemélyekkel, azt nem lehet kivenni ebből az óriási jelentőségű forradalomból. A Kereszténydemokrata Néppárt ezért nem tudja támogatni, nem Nagy Imre személye miatt, akire tisztelettel gondolunk és meghajlunk történelmi emléke előtt, hanem nem tudunk hűtlen ek lenni és nem is volna helyes, hogyha azokat kihagynánk, akik valóban kezdeményezték, irányították és százan és még hányan, akiknek a nevét nem tudjuk, meghaltak ezért az óriási eszméért. Tehát Igen tisztelt Országgyűlés! Mi sajnálattal állapítjuk meg az MSZPnek az egyoldalúságát, sajnálattal, hogy önkényt gyakorolt és nem igyekezett arra a gondolatra, azt a gondolatot megvalósítani, mint a Kereszténydemokrata Néppárt akart, hogy végre ebben a Házban örökítsük meg mindazokat, mindazokat akik ennek a tört énelmi jelentőségű eseménynek tanúi, hősei és vértanúi voltak. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Megadom a szót Csapody Miklós úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. CSAPODY MIKLÓS , az MDF képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum kegyelettel, mély megrendüléssel és tisztelettel adózik az 1956os magyar forradalom és szabadságharc valamennyi áldozatának. 40 évvel a forradalom kitörésének e sztendeje után ma is meghajtjuk fejünket az elesettek és kivégzettek emléke előtt, Nagy Imre a mártír magyar miniszterelnök és államférfi, valamint a főváros, a vidék, az utca és a munkahely minden hősének emléke előtt, hiszen a magyar forradalom '56ban o tt született meg és ott is ment végbe, átitatva az egész magyar társadalmat és az egész magyarságot. Hogy mi történt akkor, tudjuk máig hatóan, hogy mi lett a vége: ezreknek, köztük Nagy Imrének és mártírtársainak elpusztítása, terror és temetők. (8.50) "Nincs semmi, csak a temetők - írta Mándy Iván. Valahol egy darabka föld volt, ott temető volt. Végig a városon szálltak a keresztek és a föld alatt az arcok." És a terrornak nem lett vége a kései akasztásokkal, csak a kín finomult még egy egész sötét kors zakon keresztül. De meghajtjuk fejünket az évtizedeken át megkínzottak, megalázottak és megszomorítottak, az emigrációba kényszerítettek százezrei előtt is, hiszen az a törvény, amit '90. május 2án legelőször hozott meg a független Magyar Köztársaság Orsz ággyűlése, kinyilvánítva az Országgyűlés 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékét, törvényben örökíti meg október 23át az '56. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napját nemzeti ünneppé ny ilvánítja - aláírás: Göncz Árpád, a Magyar Köztársaságnak akkor még ideiglenes államfője és Szabad György, az Országgyűlésnek akkor még megbízott elnöke. Megszületett tehát a törvény, tisztelt Országgyűlés, itt a parlamentben, de elmaradt a megbékélés a tá rsadalomban. Csak az időn múlt, de a harcot nem oldotta békévé semmiféle emlékezés. Nem lett
