Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 4 (152. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP):
964 Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlé s! Soron következik az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lehetőség szerinti lezárása. Az előterjesztést T/1805. számon, a bizottsá gok ajánlásait pedig T/1805/811. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Mivel írásban előre nem jelentkezett... Tímár György kivételével senki... (Derültség.) .., ezért Tímár György képviselő úrnak adom meg a szót. Megkérem, fáradjon az emelvényre. DR. TÍM ÁR GYÖRGY (FKGP) : Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház és a téma iránt különös érdeklődést tanúsító és éppen ezért tiszteletre méltó képviselőtársaim! Tulajdonképpen, amit el szeretnék mondani - mert úgy gondolom, hogy fontos a törvényjavaslat tárgyalása és a felette való döntés során , egy rendkívül egyszerű tény. Körülbelül két héttel ezelőtt ugyaneme törvényjavaslat általános vitájának a tárgya kapcsán felszólaltam, hasonló késői órában, és akkor módomban volt álláspontomat elég részletesen kifejteni, körülbelül félórai időtartam alatt. Ennek keretén belül említést és indítványt tettem, amelynek a lényege az volt, hogy azokat a személyeket is indítványoztam átvilágíttatni, akik annak idején olyan büntető- vagy egyéb ítéletek meghozatalában vettek részt bírói minőségben, amely ítéleteket 1991ben a törvény ex lege semmissé nyilvánított. Mindannyian tudjuk, hogy mely törvények ezek, mely ítéletekre vonatkoztak; én nem kívánom ezt ismételni, mert hiszen a jelenlévők ennek pontos ismerői. (20.50) Az azóta e ltelt időszak alatt számomra megdöbbentő mennyiségű köszönetet kaptam polgároktól, állampolgároktól, olyanoktól, akik vagy szenvedő részesei voltak több évtizeddel ezelőtt olyan ítéleteknek, amelyeket semmissé nyilvánítottak, vagy az érintettek családtagja i, netán özvegyei, gyermekei. És messzemenő egyetértésüket fejezték ki ezzel a gondolattal, illetőleg kifejezték azt is, hogy a józan polgári igazságossági érzet is azt kívánja, hogyha már egyszer valakinek a cselekvését, a cselekedetét a törvény olyannak minősíti, amelyet annullálni kell, eredetre visszamenően, akkor ennek a személynek az átvilágítása a törvény által megjelölt szempontok szerint, szinte automatikusan kell hogy bekövetkezzen. Tehát amit el kívánok mondani, tulajdonképpen az, hogy a társadal mi igazságérzettel találkozott ez az indítványom, és igen nagy számú köszönetet, egyetértést kaptam. Ezek száma több mint ezer. Nem tudom, hogy hányat kaptam, mert nem számoltam össze, de egész fantasztikus mennyiséget - szóban, írásban, telefonon jöttek e zek. Hogy mennyire megalapozott az az igény, hogy azokat a személyeket meg kell vizsgálni, akik egykor téves meglátásból hozták az időközben megdöntött ítéleteket, vagy pedig bíróval szembeni elvárást megszegve, tehát utasításra, ezt alátámasztja az a sajn álatos tény is, hogy nemcsak 1990 előtt, hanem azt követően is előfordult, hogy olyan bírósági döntés született, elvi döntés, amelyet később az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek, az alapvető emberi jogokba ütközőnek nyilvánított és megsemmisített. Kérem , arra gondolok, hogy a diktatúra más jellegű áldozatai, a gazdasági áldozatok kárrendezésével kapcsolatban a kárpótlás jogintézménye kapcsán a törvény lehetőséget nyitott, hogy bíróság előtti felülvizsgálatát kérje az egykori károsult a részére nyújtott á llamigazgatási fórum által megítélt, megállapított kárpótlás összegszerűsége vagy egyéb vonatkozásában. Sajnos, az egyébként
