Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 28 (151. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
888 mondta az irodavezető, hogy nem kell mindig a törvényességet emlegetni. Vagy azt mondta az MSZPs alpolgármester, hogy a törvényesség betartásából nem lesz pénz. Szeged kormány párti képviselői a kormány bizonyítványát magyarázzák ahelyett, hogy választóikat képviselnék. Végezetül válaszolva a felszólalásom címében feltett kérdésre, hogy szétverie a kormány a magyar közoktatást, a válaszom, ha így folytatja, határozott igen. Ezé rt voltam kénytelen napirend utáni felszólalásomban a társadalom figyelmét erre a reális veszélyre felhívni, mert a pedagógusoknak, szülőknek, az egész társadalomnak fel kell emelnie a szavát a magyar oktatásügy, a magyar jövő érdekében. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mádi László képviselő úr, Fidesz. Megadom a szót. MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Áll amtitkár Úr! Egy elég komoly, súlyos és húzódó problémaválsággal szeretném megismertetni a hallgatóságot, illetve államtitkár úr véleményét szeretném meghallgatni. Gondolom, reagálni fog az általam elmondottakra. (Dr. Héthy Lajos igent int.) Ez a válságpro bléma a foglalkoztatáspolitikai érdekegyeztetésben történő mára kialakult ex lex helyzet. Ugyanis az ellenzék és a szociális partnerek legerőteljesebb tiltakozása ellenére a kormányzat a foglalkoztatási törvény módosításával az addig jól bevált munkaerőpia ci bizottsági szerepkört - amelyben a szociális partnerek részt vettek , felcserélte, felváltotta egy centralizáltabb Munkaerőpiaci Tanács intézményében létező kormányzati pénzelosztással. Ez a szituáció oda vezetett, hogy a Munkaerőpiaci Tanács 9 tagja k özül hat, akiket a szociális partnerek delegáltak volna, nem alakult meg mindmáig, míg február 1jével ugyanakkor megszűnt a régi Munkaerőpiaci Bizottság pénzelosztó és döntéshozó szerepe. Tehát ma egy ex lex állapot van, az Érdekegyeztető Tanács Munkaerőp iaci Bizottsága már nem működik, az Országos Munkaügyi Tanács még nem működik. Ilyen körülmények közepette a szándékoltnál is még nagyobb centralizáció veszélye áll fenn, ugyanis nem működik a tanács intézménye sem, és így a miniszter az egyedüli kompetens jelenleg a pénzelosztás folyamatában. Ez az ex lex állapot több más válságjelenséggel párosul, ami általában növeli a szociális partnerek közötti bizalmatlanságot és megosztottságot. A mai helyzetet én hat jellemzővel jellemezném. Az első általában véve m egfogalmazható úgy, hogy még nominális szinten is, de reálértékben mindenképp csökken az aktív foglalkoztatáspolitikára fordított pénzeszközök nagysága, miközben a probléma súlya, a probléma jelentősége nem csökken. A második: a munkaadói és munkavállalói járulékokat magasan tartják, ennek következtében sajnos ezek a magas járulékok a feketegazdaság kiváló táptalajai, amelyek csökkentése a jelenlegi szituációban is, de már a tavalyi évben is, mint ahogy kezdeményeztük is, egyértelműen indokolt lenne. A harm adik, amire részben utaltam a bevezetőmben, hogy centralizáció van a pénzelosztásban. Korábban a szociális partnerek rendelkeztek az aktív foglalkoztatáspolitikai pénzek szétosztásával, ma pedig jelenleg egy ex lex helyzet van és az év folyamán még egy, a miniszter által kinevezett Országos Munkaerőpiaci Tanács a döntéshozó szerv. Eközben ugyanakkor tudjuk, hogy egy önkormányzat tervezése, vagy egy önkormányzat megalakítása a cél, de ennek körvonalait ma még igazából nem nagyon látjuk, különösen ebben a biz almi válságban vannak erős szkepsziseink és kétségeink. A negyedik: ezek miatt az okok miatt kialakult egy állandó bizalmatlanság és kiszámíthatatlanság, amit már a korábbi intézkedések is megalapoztak. (15.20)
