Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 28 (151. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár:
889 Gondolok például az árbér megállapodásra és a társadalmigazdasági megállapodás elmaradására. Az ötödik, hogy az Országos Munkaerőpiaci Tanács megalakulása környékén a kormány kiszorítósdit játszott és diszkriminatívan járt el az egyes szervezetekkel, az egyes szakszervezetekkel és munkaadói szervez etekkel. Ebbe a munkaadók semmiképpen nem mentek be, és azóta sem voltak hajlandók ezért az Országos Munkaerőpiaci Tanácsban szerepet vállalni, a munkavállalók, a szakszervezetek esetében pedig az a sajnálatos szereposztás ment végbe, mint a napi híradások ból is folyamatosan tudjuk, hogy bizonyos szervezeteket a kormányzat oda szeretne ültetni a tárgyalóasztalhoz, amelyek tetszenek neki, bizonyos szervezeteket meg nem szeretne odaültetni, és a kormányzat dönti el, hogy melyek legitimek és melyek képviselnek nagy tömeg előtt és melyek nem, miközben a szakszervezeti vezetők élesen tiltakoznak ez ellen, és joggal érzik magukat kirekesztettnek. Ráadásul sajnos van egy olyan kellemetlen politikai vonzata is a dolognak, hogy a rendszerváltás előtt korábban az MSZO SZból, SZOTból kivált szakszervezetek egészen furcsa módon a kormánynak szimpatikusak, míg a rendszerváltás időszakában felbukkant, demokratikus változás talaján megfogant szakszervezetek valahogy nem tudnak közelférkőzni ehhez a fontos döntéshozatali po zícióhoz. A hatodik dolog, ami szintén egy kezeletlen probléma, a tavalyi évből áthúzódó mintegy harmincmilliárdos szufficite a Szolidaritási Alapnak, ami kapcsán én nagyon szeretném, ha a kormány ezt minél hamarabb rendezné, ugyanis ez a pénz jelenleg lóg a levegőben és ily módon könnyen válhat esetleg áldozatául más célú felhasználásnak, és ez semmiképp nem lenne szerencsés. Tehát mindenképp a munkanélküliség csökkentését kellene ennek a pénzeszköznek szolgálnia, annál is inkább, mert ez erre a célra lett beszedve. Tehát nagyon szeretném, ha erre minél hamarabb és megnyugtató módon javaslatokat hallanánk a minisztériumtól. Van egy exlex helyzet és egy teljes bizonytalanság, ami folyamatosan generálja és éleszti a feszültségeket az egyes partnerek, illetve a szociális partnerek és a kormányzat között. Azt gondolom, hogy a helyzet ily módon semmiképp nem szerencsés, azt minél hamarabb kezelni és rendezni kellene, és a még meglévő esetleges bizalomra támaszkodva egy olyan intézményesült megoldást kellene talál ni, amelyben a befizetők, a munkaadók és a munkavállalók szervezetei megfelelő döntési jogosítványokkal bírnak ezen pénzeszközök elosztásában. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Héthy Lajos munkaügyi minisztériumi politikai államtitkár úrnak. DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Én a dolog általános, lényegi részével foglalkoznék. Kérdése úgy hangzik : Miért nem tud együttműködni a Hornkormány az érdekképviseletekkel? Ez a kérdés itt és most meglehetősen különös, mert hogyha a benne foglalt állítás igaz lenne, akkor nem tudom, hogy magyarázza azt a tényt, hogy január 12én az Érdekegyeztető Tanácsban megállapodás született a vállalkozási szféra béreiről, január 24én a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsában megállapodás született a '96os bérekről, ezt követően a '96os bértábláról, a KJT módosításáról. A miniszterelnök úr megállapodott a szociális partnerekkel, hogy egy sor fontos kérdésről konzultálnak: államháztartás, Munkaerőpiaci Alap, érdekegyeztetés továbbfejlesztése. Előzetes megállapodásra jutottunk szakszervezetekkel, önkormányzatokkal a közalkalmazotti szféra hároméves megállapo dásáról, és folytathatnám tovább. Ma úgy tűnik, hogy a kérdést inkább úgy lehetne feltenni, hogy miért tud a Hornkormány együttműködni az érdekképviseletekkel.
