Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 28 (151. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kormány családpolitikájáról szóló politikai vita - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter:
882 van e gy olyan hatása a későbbiekre nézve, hogy hihetetlen módon hullámzóvá teszi mind az óvodai, mind az iskolai, mind a foglalkoztatási problémák kezelését, hiszen egyegy ilyen hirtelen kiugró generáció a későbbiekben is sorozatosan jelentkezik, amikor ezen g enerációk szülőképes vagy nemzőképes korba kerülnek. A másik ilyen beavatkozási lehetőség, amikor ténylegesen pozitív ösztönzőket alkalmaznak. Ennek a tapasztalata az - lásd a hetvenes évek beavatkozásait , hogy előrehoznak emberek, nők, bizonyos gyermekv állalási hajlandóságot, és ismételten hirtelen van egy kiugró születési hullám, utána viszont van egy erőteljes csökkenés - ugyanazokkal a káros hatásokkal, mint amiről az előbb beszéltem. Azt is megnézettem, hogy egyáltalán hol jelennek meg, vannake olya n nemzetközi példák, amikor spontán módon, állami beavatkozás nélkül indul meg valamifajta szülési kedv, és változnak meg demográfiai trendek. Nos, két érdekes mozzanat - erről nem volt mód beszélni: Európában a közelmúltban két országban volt jelentős szü letésszámemelkedés. Mind a két ország itt van a közelünkben: Lengyelországról és Romániáról van szó. Közvetlenül a rendszerváltást követően egyfajta eufórikus felszabadultságérzést élt át a társadalom; valami remény, valami pozitív optimizmus indult meg, várakozás, és ez a születések számában is azonnal megmutatkozott. Van egy másik nagyon érdekes tapasztalat, nevezetesen hogy a fejlett országokban ott magas - viszonylag magas - a szülési kedv, ahol erősek a nőmozgalmak, mint például NagyBritanniában, Své dországban vagy az Egyesült Államokban. Ebből is le lehet vonni bizonyos következtetéseket. Talán éppenséggel azt, hogy ezekben az országokban megtanulják azt, hogy egy nő az individualista törekvéseit és a család fölvállalását már össze tudja egyeztetni. Ami a dolog lényege: megítélésem szerint ahhoz - mert e körül forgott legtöbbször a vita , hogy hatásosan tudjuk valamilyen formában befolyásolni a születések számát, a kedvezőtlen demográfiai trend megfordulását, alapvetően két dolog szükséges. Az egyik annak az értéknek a sugárzása, folyamatos táplálása, amelyet nagyon sok civil szervezet - például a nagycsaládosok országos szervezetei, akik végigkísérték ezt a mostani vitanapot is, és még lehetne másokat is említeni - felvállal. Ezek valóban szinte álla ndóan, átütő erővel jelen legyenek. Voltak, akik azt kifogásolták, hogy ebben keveset tettünk - ebben a magam részéről a kritikát hajlandó vagyok elfogadni, sőt magamra venni , hogy ennek az értéknek a leghatásosabb közvetítőkön, az elektronikus médián, a televízión keresztül is meg kellene jelennie. Tökéletesen igazuk van. Hadd mondjam azt, hogy éppenséggel pénteken - ugye, nem haragszanak, ha elárulom - beszéltünk a Nagycsaládosok Országos Egyesületével e tekintetben, hogy kifejezetten kormányzati támoga tással igyekszünk egy ilyen, ha úgy tetszik, pozitív kampányt indítani, amelyben a családokban megszerezhető örömöket, értékeket próbáljuk a társadalom, az emberek számára közvetíteni. És most megint meglepő dolog következik, mert azt hiszem, amióta én pol itikai pályára adtam a fejemet, ez az első eset, hogy egy kisgazda képviselővel - sajnos nincs itt - a legteljesebb mértékben egyet tudok érteni. No, nem Gyimóthy Gézára gondoltam, hanem ez esetben Lányi Zsoltra. Ő megfogalmazta azt, hogy ha családról besz élünk, akkor ne csak a gyerekekre gondoljunk, mert a gyerekek ugyan természetesen rendkívül meghatározó, fontos részei a családnak - ők a jövő , hanem a szülőkre is. Azon szülőkre, akik aszerint fogják majd eldönteni, hajlandóake gyereket vállalni, hogy valóban mennyire érzik stabilnak a helyzetüket, vane munkahelyük, látjáke a közintézmények közszolgáltatásainak biztonságát, látjáke azt, hogy a gyermekeiknek biztos perspektívát tudnak nyújtani. (14.50) Látjáke azt, hogy ők maguk anélkül - Donáth Lász ló képviselőtársam erre utalt - hogy adott esetben netalántán kényszerűen kellene ittott valamilyen hivatalnál kérelmeket beadni, önerőből is képesek, mert akarnak és tudnak dolgozni, és van munkahelyük, és keresni is tudnak, tehát ilyen
