Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 28 (151. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
883 esetben, ha ezt a stabilitást érzik, ha ezt fel tudják vállalni, akkor még a gyermekvállalási kedv, a családnak a becsülete is, a családnak az értékadatai is másként alakulnak. Sok olyan részletkérdés is fölvetődött, amivel igazából én azért nem tudok mit kezdeni, mert ha valaki csak annyit fogalmaz meg, hogy bizony sokkal több pénz kellene különböző támogatási formákra, családtámogatási formákra, akkor én ugyancsak hozzá tudnék még tenni jó néhány dolgot, és meg tudnám azt fogalmazni, hogy ugyan miért ne lehetne a mindenko ri átlagkeresetüket odaadni a szülőnők számára, vagy itt éppenséggel mivel kisgyermekeket gondoznak, vagy miért ne lehetne valóban a nyugdíjminimumot megadni családi pótlékként akár az egygyermekes szülők számára is. De azokat tekintve, hogyha történetesen , mondjuk, itt netalántán nem a családról beszéltünk volna, hanem a közbiztonságról, az önkormányzatok helyzetéről, a közlekedésről, vagy történetesen, mondjuk, az egészségügyről, vagy az idősek helyzetéről, akkor feltehetően nagyon sokan tudtunk volna még olyan gondolatokat, tippeket megfogalmazni, aminek az lett volna a vége, hogy de jó lenne, ha több pénz lenne. Csak nem ez a kérdés. A kérdés az, hogy ami rendelkezésre áll, az bizony meglehetősen kevés, és voltam bátor arra utalni, hogyha egy olyan helyz et alakul ki ebben az országban, amely helyzet azt mutatja, hogy lényegesen kevesebb embernek kell egyre több ember eltartásáról gondoskodni, miközben a gazdaság stagnál, akkor vajon egy viszonylag, hangsúlyozom, egy viszonylag fejlett, és még a restriktív lépésekkel együtt is nemzetközileg is elismert családtámogatási rendszert lehete változatlanul hagyni. Úgy tűnik, hogy nem. Még egy gondolat, tisztelt elnök úr, mert lejárt az időm, öt percem, és befejezem: én igyekeztem azért arra is rámutatni, hogy elé g sok olyan lépést tervez a kormány, szerencsére képviselőtársaim, köztük Kökény államtitkár úr ebben nekem segítséget nyújtott, amely mutatja azt, hogy a kormánynak igenis van családpolitikája. Hiszen volt szó a lakáskérdésről, volt szó a családi pótlék r endszerének egy újfajta átvizsgálásáról, volt szó a fiatalok foglalkoztatási helyzetéről, és én nagyon örültem volna azért, ha ellenzéki képviselőktől csak egyetlenegy méltató szó elhangzott volna arról, hogy a gyes rendszerében végre megcsináltuk azt, hog y nincs biztosítási előzmény, hogy belevittünk a rendszerbe egy automatizmust, a mindenkori nyugdíjminimumhoz kötjük, tehát van egyfajta valorizációs lehetőség, és 2000 forinttal többet fognak azok a kismamák kapni, akik április 15e után szülnek - legaláb b egy mondat elhangzott volna erről. Időm lejárt, nem tudom végigmondani, de talán a legfontosabb gondolataimat össze tudtam most foglalni ezen vitanap alkalmával. Még egyszer megköszönöm tisztelt képviselőtársaimnak az aktív részvételüket, okos, hasznos g ondolataikat, és a kritikát, a bírálatot is, mert nekem továbbra is az a meggyőződésem, hogy jó szándékból fakadtak. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitát lezárom . Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bogárdi Zoltán képviselőtársunk, MDF. Megadom a szót. BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF) : Elnök Úr! Ti sztelt Ház! Köszönöm a szót. Napirend utáni fölszólalásom témája a szobi rendelőintézet. Pest megye északi részén az Ipoly völgyében, a Börzsönyben 13 falu szakorvosi ellátását biztosítja a szobi rendelőintézet. Ez a rendelőintézet 1962ben kezdte meg műkö dését, '77ben, a nagy összevonási mánia idején a váci kórházhoz csatolták, majd 1991ben az önkormányzati választások után Szob község önkormányzata úgy döntött, hogy üzemelteti önálló
