Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 28 (151. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kormány családpolitikájáról szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ):
876 pénzt, amennyit célszerű erre fordítani, anny it igenis kell és fogunk tudni biztosítani. Ha akarunk! A problémánk lényege tehát az, hogy a kormány egyszerűen a szociálpolitika részének tekinti a családok kérdését, és ez az, ami számunkra a gondokat okozza. Hiszen ami megnyilatkozik az intézkedésekben - de most nem mehetek bele a részletekbe időhiány miatt, a gyedgyestől kezdve a családi pótlék, pályakezdők önsegélye, lakás, gyógyszerártámogatás stb téren , mind ennek a szempontnak a hiányát jelzi. Ez a mi gondunk. Amikor a kormány gyakran azt állít ja, hogy ha valaki bírálja a szociálpolitikáját, az balról akar előzni, az egyszerűen egy félrevezetés. Egyértelmű a felsorolt, ma megkapott példákból is, hogy egy családépítő, családvédő politikát próbál meg helyettesíteni egy folyamatos költséget jelentő , de a segélyezetteket helyzetükből kiemelni nem tudó szegénypolitikával. Annak idején sokan tréfálkoztak azzal, hogy a Népjóléti Minisztérium nevet adtuk a minisztériumnak. Azt hiszem, hogy most fenyeget az a veszély, hogy tényleg átkeresztelhetjük szegén yügyi minisztériummá. Közismert adat, és erre is volt már ma többször célzás, hogy a gyermekes családok között a legtöbb a szegény Magyarországon. Az a kérdés, hogy erre a helyzetre hogyan hatnak ezek az intézkedések. Itt megint nem látunk célzottságot. Es élyegyenlőtlenség az igazi gond. Ez az esélyegyenlőtlenség nem fedhető el azzal, hogy vannak Magyarországon olyan családok, ahol kétségtelenül az Internettel tud beszélgetni a gyerek. Én attól félek, hogy ez Tiszazugra még hosszú ideig nem lesz jellemző. B ár lenne egyáltalán jellemző valamikor, és ezek a hatások nyilvánvalóan nem lehetnek végletesek, mert azt talán mégsem gondolja senki komolyan, hogy a tévé valamikor a szoptatás feladatát átveszi az anyáktól. A népességfogyással kapcsolatban szintén kapcso lódó kérdések vannak. Tudjuk, hogy míg 1970ben a természetes szaporulat 31 ezer fölött volt, addig '94'95re a természetes fogyás érte ezt el. Ugyanakkor a betegségi mutatóink is borzasztóak. Ez és főleg a fogyás nem amiatt van, mert felzárkóztunk a jólé ti társadalmakhoz, ezt nagyon jól tudjuk. Tehát meg kell keresni az igazi okokat és ezen kell valami módon segíteni, legalábbis ha hatékonyan javítani nem tud a kormány, akkor ne rontson rajta. Az az alapelv, hogy a halott ember nyilván nem termel értéket és a meg nem születő gyermek sem fog értéket termelni, ez tehát a gazdaság mozgatóereje nem lehet. Többen kifogásolták azt, hogy nem voltak ma megnyugtatók a szavak, hanem nagyon is élesek voltak néha. Azt hiszem, nagyon álságos lett volna megnyugtató szav akat mondani, hiszen azt látjuk, hogy miközben az ország vagyonának egy átstruktúrálódása, durvább szóval azt is lehet mondani, hogy magáncélú széthordása folyik, addig a nevében is szocialista jelzőt viselő kormány éppen a legfontosabb közösségi feladatok tól vonta el a pénzt. Ezen az nem segít, ha cselekvés helyett olyan mondatokat hallunk éppen kormánypárti képviselőktől is, hogy tudnánk, kell, lenne, van szükség, alaposabban végiggondolandó. A Bokroscsomagot elég alaposan végiggondolták ebből a szempont ból? Attól tartok, nem! Köszönöm a figyelmüket! (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Hága Antónia képviselő asszonynak, SZDSZ. Őt követi Kristyánné Aknai Erzsébet képviselő asszony, az MSZPből. Másfél perce van a képviselő asszo nynak. HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ) : Köszönöm szépen és igyekszem ezt a másfél percet kihasználni. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A mai nap egy nagyon fontos nap volt a parlament életében, hiszen egész nap a családról beszéltünk. Arról beszéltün k, hogy hogyan lehet a családot úgy támogatni, hogy legfontosabb feladatának, a jövő generáció felnevelésének, támogatásának békés, nyugodt életkörülményei megteremtésének tehessen eleget. (14.20) Viszont nem beszéltünk a mai nap folyamán arról, hogy mi tö rténik azokkal a gyerekekkel, akik nem élhetnek családi körülmények között, akiknek a szülei korán elhaltak és állami gondozásba
