Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 5 (143. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1718. szám) általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GLATTFELDER BÉLA (Fidesz):
56 Azonban, ha csupán jogi személyek hozhatnak létre - adott esetben részvén ytársaságok, és ez valóban jelentheti azt, hogy mondjuk: öt bank létrehoz egy szövetkezetet , akkor ki kell mondani, hogy az ilyen szövetkezet a szövetkezetek nemzetközi elvei alapján álszövetkezet. Ezeket így hívják. Az álszövetkezetek ellen a valódi szö vetkezetek mindig küzdöttek, és a nemzetközi szövetkezeti mozgalom fontos feladatának tekinti, hogy megakadályozza az ilyen szövetkezetek létrejöttét. Miért is? Azért, mert a szövetkezetek joggal arra számítanak, hogy a különböző kormányok támogatni fogják munkájukat, hiszen a szövetkezetek olyan célt tűznek maguk elé, amely a társadalom számára fontos. A kis erőket összefogják, a kis erők tulajdonosaiban meglévő szolidaritásérzésnek egyfajta keretet adnak, lehetővé teszik, hogy ezt törvényes, a társadalom által elismert formában gyakorolhassák. Nyilvánvaló, hogy ha öt bank szövetkezetet hoz létre annak érdekében, hogy bizonyos állami támogatásokhoz hozzájusson, akkor ezeket a bankokat nem az a cél vezeti, hogy szolidárisak legyenek egymás iránt. Legalábbis nem a mi úgymond általános erkölcsi normáink szerint, hanem nyilvánvalóan, hogy visszaéljenek az állam által a szövetkezeteknek nyújtott kedvezményekkel. Ilyen módon az álszövetkezetek létrejöttének megengedése tulajdonképpen egy szövetkezetellenes cseleke det, hiszen a valódi szövetkezetek állami támogatáshoz való hozzájutásának esélyét rontja, csökkenti, és általában azt lehet mondani, hogy a társadalomnak a szövetkezetekkel szemben meglévő pozitív érzületeit fogja lerontani, ha ilyen visszaélések meg fogn ak történni. Képzeljük el azt az esetet... De mindegy, ez már talán részletesen ki volt fejtve. Ennél a kérdéskörnél nem lehet elmenni a földtörvény kérdése mellett, hiszen ez összefügg azzal a kérdéskörrel. Szerintem Gyimóthy Géza képviselő úr ezt a kérdé st jogosan érintette, hiszen mindenki előtt ismertek azok a kormányzati nyilatkozatok és valóban napvilágot látott tervezetek, miszerint a jövőben nem csupán magánszemélyek szerezhetnének termőföldtulajdont, hanem szövetkezetek is. Na már most, ha a szövet kezeteket csupán jogi személyek, tehát adott esetben akár bankok is létrehozhatnak, ebben az esetben a kormányzat elképzelései szerint ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy bankok is földtulajdont szerezhetnek, vagy bármilyen más jogi személy, részvénytárs aság, kft., legyen az többségi magyar vagy többségi külföldi tulajdonban is. Ilyen módon ez a szabály, összefüggésben a földtörvénnyel, arról is szól - és ezt meg kell említeni, ha a kormányzat fönntartja korábbi véleményét, amelyet különböző sajtónyilatko zatokban kifejtett és amelyet tervezetek formájában is ismertetett a társadalommal vagy a szűk szakmai közösséggel - , szóval ez a szabály tulajdonképpen a külföldiek termőföldtulajdonszerzéséről, annak megengedéséről is szól. Természetesen ez vita kérdés e lehet, érdemes erről vitatkozni. Az Európai Unió részéről van bizonyos igény arra vonatkozóan, hogy Magyarország EUcsatlakozása esetén az EUtagállamok állampolgárai és különböző gazdasági szervezetei földtulajdont szerezhessenek Magyarországon, azonban az Európai Unióval megkötött, úgynevezett európai megállapodás, amelyet mi inkább társulási szerződésnek ismerünk, arról szól, hogy a társulásig hátralevő átmeneti időben Magyarország számára ilyen kötelezettség nincsen, nem vagyunk kötelesek megnyitni fö ldpiacainkat az Európai Unió polgárai és szervezetei előtt. És ha belépünk az Európai Unióba, akkor is tárgyalás kérdése lesz, hogy ilyen kötelezettségünk egyáltalán keletkezike vagy sem. Tehát ha a magyar fél az Európai Unióba való belépés előtt lemond a rról a lehetőségről, hogy a külföldiek - különösképpen az Európai Unió polgárai és szervezetei - számára megakadályozza a földtulajdonszerzést, miközben ők ilyen jellegű engedményt a tárgyalás előtt nem tesznek számunkra, vagy ezzel azonos értékű, más jell egű engedményt, például a munkaerő szabad áramlásának kérdéskörében, abban az esetben a Magyar Köztársaság egy fontos tárgyalási kártyát, mintegy teljesen érthetetlen módon az asztalra dob, föladva ma meglévő pozícióit. Térjünk rá a fel nem osztható vagyon kérdéskörére! Először is: nem értek egyet Lakos László miniszter úr azon megjegyzésével, miszerint fel nem osztható vagyon nélkül a szövetkezetek nem igazi szövetkezetek, mert ez a kijelentés nagymértékben degradálja a ma működő szövetkezeteket,
