Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 5 (143. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1718. szám) általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GLATTFELDER BÉLA (Fidesz):
57 amelyekne k nincsen fel nem osztható vagyonuk. Én nem kívánom ezeket ilyen módon degradálni. Úgy érzem, egy szövetkezet fel nem osztható vagyon nélkül is lehet rendes szövetkezet. Azonban, ha ők ilyen szövetkezeti tulajdont akarnak létrehozni, akkor ennek állami tám ogatása szerintem megengedhető és helyes törekvés. Azonban általában nem helyes szerintünk támogatni az oszthatatlan közös tulajdon vagy a fel nem osztható vagyon létrejöttét, hanem csupán akkor, ha az bizonyos másodlagos célokkal is párosul. Lehet erre pé ldát is mondani: például akkor, ha az ilyen üzletrészvásárlás kifejezetten a kívülálló tulajdonosok üzletrészének megvásárlásával jár együtt. Vagy például abban az esetben, ha ilyen üzletrészvásárlással beszerző és értékesítő szövetkezetek létrejöttét segí ti az állam. Azonban fontos megjegyezni, hogy ennek más, egyéb eszközei is vannak, amelyeket szintén érdemes az államnak alkalmaznia, és ezen a területen nem igazán szerencsés diszkriminálni különböző szervezetek között, hogy ki szerezze meg a szövetkezeti üzletrészt, vagy különböző személyek között. Így például a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek az a rendelkezése, miszerint az idei évben már csak azon magánszemélyek szövetkezetiüzletrészvásárlása élvez adókedvezményt, akik mint magánszemélyek már 1992ben is a szövetkezet tagjai voltak, megítélésünk szerint súlyosan diszkriminálja azokat a szövetkezeti tagokat, akik 1992 után léptek be a szövetkezetekbe. A Fidesz számára ez különösen azért fájdalmas, mert ez a rendelkezés teljesen nyilvánvalóan a fiatalabb szövetkezeti tagok ellen irányul, szerintünk érthetetlen megfontolások alapján. (19.10) Egyébként a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amelyik a fel nem osztható vagyonról szól, több apró technikai hibával is terhelt. Először is ez a szakasz h ivatkozik egy külön törvényre, miszerint ez a külön törvény fogja majd meghatározni, hogy milyen módon történhet az ilyen üzletrészvásárlás. Azonban fontos megjegyezni, hogy olyan törvény, amelyre ez a törvényjavaslat hivatkozik, még nincs. Az indoklás is megemlíti ugyan egy olyan törvénynek a nevét, amely törvényről én eddig még egyáltalán nem is hallottam; ez valami állami támogatásokról szóló törvény lenne, amely nem is szerepel a kormány jogalkotási tervében. Egyébként ez azért különösen érdekes momentu m, mivel ez a törvényjavaslat is később kerül tárgyalásra, mint ahogy a kormány nyilvánosságra hozott elképzeléseiben szerepel, valamint hogy a kormány milyen módon kívánja 1996tól kezdődően a szövetkezetek fel nem osztható vagyonának létesítését támogatn i. Nyilvánvalóan szerencsésebb lett volna, ha ezek a szabályok előbb születnek meg, mint a kormány ezzel kapcsolatos elképzelése. Fontos gondnak tartom, hogy - bár a törvényjavaslat rendelkezik arról, hogy abban az esetben, ha a szövetkezet megszűnik vagy gazdasági társasággá alakul át - a fel nem osztható vagyont egy úgynevezett szövetkezeti célra kell használni, amelyről majd külön rendelkeznek a későbbiek során, hogy az mi is legyen. Azonban ez nem elegendő garancia. Hiszen ha a szövetkezetet felszámoljá k vagy csődeljárás alá vonják, abban az esetben - az indoklás szerint is - a szövetkezet fel nem osztható vagyona a többi vagyonnal egy megítélés alá esik, ilyen módon a szándékosan létrehozott öncsődök, csalárd csődök, különböző vagyonkimentési akciók azz al a következménnyel járhatnak, hogy az ilyen módon létrejött szövetkezeti vagyonok, amelyeknek a létrejöttét az állam jelentős összegekkel kívánja az idei évben támogatni, egész egyszerűen kimenthetővé válnak. Azt hiszem, hogy az ilyen lehetőségeket nekün k, törvényhozóknak mindenképpen meg kellene akadályozni. A harmadik kérdéskör, amelyről részletesen kívánok beszélni, az a részleges átalakulás kérdése. Meglehetősen veszélyesnek tartom a részleges átalakulással kapcsolatos szabályokat, mert félek attól, h ogy azoknak, akik majd a társaságba nem kívánnak belépni - akik nyilvánvalóan a szövetkezet kisebb és gyengébb érdekcsoportjaihoz tartoznak - a kisemmizését fogja lehetővé tenni ez a szabály, hiszen olyan átalakulást kényszerítenek rájuk, amelyet ők igazáb ól nem akarnak, és amelyet az eddigi átalakulási szabályok szerint nem tudtak volna rájuk kényszeríteni. Eddig is megvolt a lehetőség arra, hogy egy szövetkezet egy bizonyos része részvénytársasággá alakuljon át, de ezt két lépcsőben kellett megtenni: elős zör is rendes szétválást kellett tartani, és majd a két külön részre vált
