Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 20 (148. szám) - Dr. Kelemen András (MDF) - a népjóléti miniszterhez - "Mentésügy, avagy ki fizeti a révészt?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár:
519 működésre, keres máshol ehhez összeköttetést. Lehet így nem létező szervezetet is működtetni, és nincs akadálya annak sem, hogy egy adott cég a kórháznak anyagi előnyt juttasson a nála megrendelt szállításokért. A finanszíro zási szerződéseket is bizonytalannak látom. Az egészségügyi törvény végrehajtási rendelete szerint a mentés és a betegszállítás az Országos Mentőszolgálatnak fenntartott állami feladat; vagyis 300 millió forint kiosztása történt meg az Egészségbiztosítási Pénztár részéről az alternatív szállítási cégeknek úgy, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár saját hatáskörén túlterjeszkedve döntött. A mentőszolgálat ugyanakkor bevételre van szorítva, de neki kell ellátnia a nem pénzért történő szállításokat is. A korábban 100 forintos térítés bevezetésének ürügyén megjelenő 400 millió forint elvonása is szabályozatlan és önkényes. A kézi vezérlés már a működést veszélyezteti, hiszen például nemzetközi szerződés csakis az Országos Mentőszolgálatot kötelezi arra, hogy Magyarország területén minden személynek baleseti elsősegélyt nyújtson. Ezzel egybevág az egészségügyi vállalkozásokról szóló rendelet azon kitétele, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyeket a jogszabály kizárólag állami szervnek tart fenn. Kérdései m ennek a helyzetnek az áttekintése alapján: Szabade visszafejleszteni az országos szolgálatot, közalkalmazottak százait elbocsátani, mentőállomásokat ritkítani, holott a kiérkezések ideje így is negyedórán túli? Helyese üzletileg érdekelt személyekre bí zni a mentés egy részét, ezzel piacnak tekintvén a mentésügyet? Végül: Nem kellenee benyújtani az első egészségügyi segélynyújtás, azaz a mentés igénybevételének, intézményrendszerének és finanszírozásának szabályait rögzítő mentésügyi törvé nyjavaslatot? Várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Az interpellációra Kökény Mihály államtitkár úr válaszol. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban időszerű az interpelláció ma is. A mentésüggyel és a betegszállítással kapcsolatos vizsgálatok egyértelműen mutatták, hogy a jelenlegi feltételek mellett a jövőben felmerülő feladatokat változatlan mennyiségben és minőségben nem lehet ellátni. A be nyújtás és az elhangzás között eltelt idő viszont most lehetőséget ad arra, hogy képviselő urat a legfrissebb információkról is tájékoztatni tudjam. (Általános zaj.) 1995ben az Országos Mentőszolgálat mentési és betegszállítási feladatokra havi közel 450 millió forint fix összegű díjazásban részesült. A mentési feladatokra az előirányzat 53 százalékát, betegszállítási feladatokra 47 százalékát osztotta. A mentési kapacitáson végzett szállítás finanszírozására 128 millió forintot jelölt meg. A feladatteljes ítést figyelembe véve a mentés a tevékenység 22 százalékát, míg a betegszállítás a tevékenység közel négyötödét adta. Amennyiben a mentési kapacitáson betegszállítási tevékenység nem folyik, nyilvánvaló, hogy a mentés biztonsága érdekében változatlanul fen n kell tartani a készenléti állapotot. Tisztelt Képviselő Úr! A Ház falai között is elhangzott, hogy a 100 forintos betegszállítási hozzájárulás nem vált be, havi 67 millió forint helyett a térítési díjakból csak havi közel 4 millió folyt be. Az élet nem i gazolta azt, amit elhatároztunk, de talán nem is az összeg, hanem a procedúra okozott gondot. A mentősök ugyanis postautalványt adtak a páciensnek. Azzal a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a mentősofőr közvetlenül szedi be a térítési díjat, most nem fog lalkozom - valószínűleg jóval többen fizethettek volna. Ami a kérdés érdemi részét illeti, a mentés és a betegszállítás helyzetének elemzése alapján az alábbi megoldásokat szorgalmazzuk:
