Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 20 (148. szám) - Dr. Kelemen András (MDF) - a népjóléti miniszterhez - "Mentésügy, avagy ki fizeti a révészt?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
520 A mentésügyet és a betegszállítást elkülönítetten kell kezelni. Az él etmentő és sürgősségi egészségügyi ellátás, így a mentés is alapvető emberi jog, amelyet az államnak garantálnia kell, és törvényben rögzíteni szükséges. A betegszállítást viszont biztosítási viszonyhoz érdemes kötni, amelynek finanszírozása a teljesített feladatok arányában az Egészségbiztosítási Pénztárral megkötött szerződések szerint oldható meg. A betegszállításban lehetőséget kell adni a vállalkozó betegszállító szervezetek közreműködésére, versenyzésére, de tevékenységüket szakmailag és jogilag szabá lyozni és ellenőrizni szükséges. A fentiekhez szét kell választani az egészségbiztosító kasszájában a mentésre és betegszállításra fordítható keretet, és ez a társadalombiztosítási költségvetés mostani tárgyalásakor megtörténik. Idén a mentés feladatfinans zírozási rendben marad. A vállalkozó szervezetek közül előreláthatólag 50 körüli kíván jelentkezni betegszállítási tevékenységre. Ebből nyilván mindegyik nem tud majd megfelelni a rendeleti feltételeknek. Előreláthatólag az új szerződések megkötésére az eg észségbiztosító számára az idén 500 millió forintnyi összeg áll majd rendelkezésre. Tisztelt Képviselő Úr! A fentiek értelmében a végén elhangzott három kérdésére a konkrét válaszaim az alábbiak. Először: az Országos Mentőszolgálat visszafejlesztése egyált alán nem célja a tárcának, azonban a szervezet vezetési struktúrájának, gazdálkodásának az átalakítása szükségszerű. Ebben az átalakításban - mint ahogy eddig is - valamennyi érintett véleményét figyelembe kívánjuk venni. Másodszor: a mentést, az életmenté st nem kívánjuk üzletileg érdekelt személyekre vagy szervezetekre bízni, sőt annak állami feladat jellegét jogszabályban kívánjuk deklarálni. Harmadszor: a törvényi szabályozás módosítása ezen a területen valóban szükséges, de nem önálló törvényre gondolun k, hanem a legfontosabb normákat az egészségügyi törvénybe kívánjuk beépíteni. Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Mielőtt megkérdezem interpelláló képviselőtársamat, hogy elfogadjae a választ, meg kell kérdeznem, hogy hallottae a választ, képviselő úr. Nehezen, ugye? Tessék, öné a szó. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Köszönöm az államtitkár úr válaszát, amiből van, amit kétségtelenül el tudok fogadni. Van olyan része a kérdésnek, ahol viszont a választ nem tartom kiel égítőnek. Hiszen a szállítás, betegszállítás nélküli mentés egész biztosan drágább, mivel az üres autót éppúgy meg kell fizetni. Ezen az alapon, ha az alapfeladatot jelentő betegszállítás csökken, akkor a hálózatot is csökkenteni kell - tehát a leépítéstől jogosan félek. (15.10) A másik megjegyzésem: Szabó György miniszter úr szeptemberben azt mondta, nem tartja elképzelhetőnek, hogy az egészségügyben a profitérdekeltségű szféra megjelenjen, vagy ha igen, akkor szűk igény kielégítését szolgálja. Hát ez nem szűk igény, inkább úgy néz ki, hogy üzlet, hiszen hogyan választja ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, hogy milyen magánbetegszállítónak nevezett cégekkel köt finanszírozási szerződést. Én itt a Házban nemrégiben megtanultam azt, hogy Dunai Imre m iniszter úr fiának valahol el kell helyezkedni, hogy Pál László volt szocialista miniszter úr fiának is el kell helyezkedni, most viszont a zsámbéki magánbetegszállító egyesülettel kötött, törvénytelennek ítélhető szerződés kapcsán - azért mondom, hogy tö rvénytelen, mert az egyesülési törvény tilalmazza az elsődleges gazdasági tevékenységre történő szerveződést - megtudhattam, hogy Illés Béla volt miniszterhelyettes - jelenleg az egészségbiztosítási pénztár egészségügyi főigazgatóhelyettese - fiának is ol yan helyen kell
