Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
4928 Jogos tehát az igény, hogy a felsőoktatási intézmények az egyházi oldal igényei szerint kerüljenek felsorolásra, éspedig így: állami, egyházi, magán- és alapítványi egyetemek és főiskolák. A továbbiakat illetően az is elfogadható, hogy a múlt, a tö rténetiség is lehet hivatkozási alap, és a történelmi jog is jog. Szupermodernek vagy más oldalon üresfejű tökfilkók talán csak legyintenek erre, de művelt ember nincs és nem is lehet ebben a helyzetben. Végül azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a l elkiismereti és vallásszabadság tárgyában alkotott 1990. évi IV. törvény 19. §a teljes egyértelműséggel és félreérthetetlenül mondja ki, hogy az állam az állami intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatást nyújt az egyházi intézmények működéséhe z. Így tehát a tényekhez és a pontos minősítéshez való ragaszkodás nem mellékes, nem lényegtelen körülmény. És ha már itt, az egyháziak oldaláról sérelmesnek mondott és kifogásolható motívumoknál tartunk, legyen szabad a többit is szóba hoznunk, a legfőbb eket legalábbis. Kiemelkedően sérelmes, a gyakorlatban rosszindulatúan is értelmezhető visszaélésekre, erőszakos intézkedésekre is lehetőséget, alkalmat nyújtó a 7. § (7) bekezdése, mely a következőket mondja ki, idézem: "A nem állami felsőoktatási intézmé nyek felsőfokú szakemberképzését az állam csak az erre vonatkozó megbízás alapján finanszírozza. Eddig az idézet. Hogy értsük ezt, mint fenyegetést, hadüzenetet vagy gyöngéd célzást a várható jövőt illetően. Vigyázzatok, mert ha az államnak úgy tartja kedv e, visszavonja a megbízást, elveszi a pénzt, s ti pedig becsukhatjátok a boltot. Félretéve az érzékenységet, teljesen tárgyilagosan erre a következőket mondhatjuk: az egyház kiváltképp is autonóm szervezet, így tehát intézményei se lehetnek megbízásos visz onyban az állammal. Másfelől: bármennyire állami prerogatíva legyen is az egyetemalapítás, a valóságban az igazi legitimációt minden egyetem és főiskola a társadalomtól kapja. Mert ha a puding próbája, hogy megeszik, az egyes egyetemeké és főiskoláké, hogy tömegesen járnak oda, sokak becsvágya, hogy ott szerezzenek diplomát, és hogy az ott szerzett diplomának a társadalom értékítélete szerint is különleges jelentősége van. Józan belátás szerint tehát támogatni, finanszírozni a teljesítőképes egyetemeket és főiskolákat kell és érdemes, és ehhez képest teljesen mellékes, lényegtelen, huszad- sőt századrangú körülmény, hogy a támogatott intézmény állami, egyházi, magán- vagy alapítványi egyetem vagy főiskolae. Mindenesetre a hivatkozott törvényhely is bizonysá g lehet rá, mennyire ostoba, sőt kifejezetten stupid dolog a szellemi életben az ilyen és hasonló megkülönböztetés, pontosabban kirekesztés. Hiszem és vallom, hogy a minőséget kell preferálni, és nem azt kell nézni, hogy a preferálandó állami, egyházi vagy magánintézménye. Egyben arról is meg vagyok győződve, hogy előbbutóbb a megalománia, az etatizmus egy egyházellenesség is a gyógyítható betegségek közé fog kerülni, kiváltképp ha nem organikus eredetű. A 96. § (2) illetékmentes vagyonszerzést tesz lehet ővé állami, felsőoktatási intézmények részére. Miért nem kaphatnák mindezt az egyházi és alapítványi egyetemek és főiskolák is? Egyházi oldalról ugyan nem sérelmezik, a magam részéről mégis az egyházi autonómia súlyos sérelmét látom benne, hogy az egyházi egyetem és főiskola rektorát, főigazgatóját és professzorait ugyanazon eljárás szerint és ugyanazok nevezik ki, mint az államiakét. Nem hinném, hogy az egyházi felsőoktatási intézmények támogatásának feltétele volna, hogy a kinevezési jogot az államnak kel l gyakorolnia, és nem tudom, mennyivel értékesebb és nagyobb súlyú legitimáció, ha valaki a kinevezését nem a prímás érsektől, protestánsoknál a zsinati elnöktől vagy más első számú vezetőtől kapja, hanem a köztársasági elnöktől vagy a miniszterelnöktől. ( 22.00) Évezredes múltunk és hagyományaink tanulságait levonva nem túlzás azt állítani, hogy nem kisebb méltóság prímás érseknek lenni, mint mondjuk miniszterelnöknek. Sőt! Konzervatív értékelés és gondolkodás szerint egészen biztosan nem. Ugyancsak elfoga dhatatlan a 48. § (3) bekezdésében található tétel. Ismét idézet: "Az egyházi egyetemek, főiskolák hitélettel összefüggő tárgyainak oktatásához az állam hozzájárulhat." Eddig az idézet. Ez röviden, magyarán azt jelenti, hogy az állam, ha akarja támogatja, ha nem akarja, nem támogatja a teológiai tárgyak oktatását. Mi,
