Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
4929 kisgazdák, konzervatív és vallásos képviselők minden idegszálunkkal és minden gondolatunkkal tiltakozunk az ilyen és hasonló kinyilatkoztatások ellen. Mindaddig, míg vallásos emberek lesznek, mindaddig, míg felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül szedik az adót, mindaddig, míg lesznek emberek, akik igényt tartanak az egyház szolgáltatásaira, István király országában ilyen szabály nem alkotható és nem iktatható törvénybe. De ezen túl sem menti semmi az ilyesfajta, tetszés szerint értelmezhető rendszabályokat, minthogy a hitélettel kapcsolatos kollégiumok, kutatás és oktatás épp úgy akkreditációs eljárás tárgyai, mint az egyéb tudományok és tantárgyak. Továbbá, miután az egyház az állampolg árok erkölcsi életének változatlanul is fontos, ha nem éppen legfőbb tényezője, az állam és a társadalom szempontjából sem mindegy, hogy a ma sem csekély tömegekre befolyást gyakorló lelkészi és hittanári kar milyen képzettséggel rendelkezik és fejti ki te vékenységét. Itt szeretnék kitérni - ha mégoly röviden is - az egyetemi, főiskolai autonómia kérdésére is. Miután az autonómiák kérdésében, ahogy azt már többször is elmondtam, Eötvös és a centralisták követőjének hiszem magam, kívánatosnak és egyedül hely eslendőnek kizárólag csak azt a konstrukciót tartom, amely a kormányhatalom és az autonóm szervezetek összhangja, illetve egyensúlya alapján jön létre. A legkevésbé sem vagyok híve a parttalan autonómiáknak, annak tehát, amikor az autonóm szervezetek és in tézmények fölött semmi ellenőrzés sem érvényesül, vezetőik gyakorlatilag azt tesznek, amit akarnak. Nálunk mindez maga lenne a tökéletes tyrannis, amellett az adózó állampolgár legdurvább megsértése is, mert mindaddig, míg az autonóm szervezetek az adózó á llampolgár pénzéből gazdálkodnak és tartják fenn magukat, addig igen is, neki is, de legalább képviselőjeinek joga van tudni, mi történik az autonómiák falai közt, illetve háza táján. Nem veszem ki mindebből az egyetemi, főiskolai autonómiákat se, mert min daddig, míg versengés, túlkapások, visszaélések, kontraszelekció, professzori megalománia és egyéb nemkívánatos jelenségek lesznek, és az egyetemek és főiskolák nem csupán a békés alkotó és oktató munka csöndes otthonai, hanem különféle formális és informá lis csoportok összecsapásának színterei is, nem lesz felesleges az ellenőrzés, sőt időnként az aktív beavatkozás sem, illetve - ahogy 1993ban magasan kvalifikált, akadémikusi rangban elismert professzorok fejtették ki előttem - az aktív és jól működő mini sztériumi háttér se. Ugyanakkor az is elfogadhatatlan előttem, hogy az egyetemi, főiskolai autonómia, legalábbis a múlt évi nagy elbocsátások és óraszámemelések tanulsága szerint, a lényeget tekintve, üres vagy csekély tartalmú szólam legyen, és hogy a rek torok, dékánok és főigazgatók döntési jogköre is úgy valósuljon meg, mint azé a német családapáé, aki a falvédőkön olvasható versike szerint így adja elő helyzetét, idézem: "Én vagyok a ház ura, de csak azt tehetem, amit a feleségem megenged." Jól tudják, tisztelt képviselőtársaim, mire gondolok. Nagyon sajnálatos volna, ha prolongálódnék a múlt évi helyzet, és a magyar rektornak is az idézett versike mintájára kellene jellemezni körülményeit, ismét csak idézem: "Én vagyok a nagy tekintélyű rektor magnificu s, de csak azt tehetem, amit a pénzügyminiszter, illetve a Pénzügyminisztérium megenged." Eddig az idézet. Így semmiképpen sem mehet tovább, tűrhetetlen és elszenvedhetetlen, hogy a magyar felsőoktatást néhány pénzügyi bürokrata és salabakter tartsa hatalm ában. Ezért sem fogadhatom el az 54. § j) pontjában foglalt intézkedést, mely kormányhatáskörbe utalja a hallgatók által fizetendő díjat és térítés szabályozását. Miért ne lehetne mindez egyetemi, főiskolai jogkör? Miért ne dönthetnének minderről, akik köz elről, pontosan és jól ismerik a dolgokat, a lehetőségeket és a körülményeket. A tandíj bevezetését egyébként a Független Kisgazdapárt a leghatározottabban ellenzi. Elannyira, hogy dr. Torgyán József frakcióvezető az ifjúság kérésére ez év április 9én bea dvánnyal fordult a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságához és az ENSZ 1996. (sic!) december 16án elfogadott gazdasági, szociális, kulturális jogok nemzetközi egységokmánya alapján utólagos... (Dr. Szabó Zoltán művelődésügyi államtitkár közbeszól: Egyezség .) egyezség, igen, utólagos felülvizsgálatát kérte az 1990. évi CXXX. törvény 31. §ában foglalt rendelkezéseknek. Mondani sem kell, hogy ez a kérelem határozott szembefordulás azokkal a És természetesen nem értek egyet az általánosan, mindenkire kötelező tandíjjal sem. Mert meggyőződésem szerint az egyenlőtlenségek megragadásán keresztül juthatunk el az igazságos megoldásokig, másfelől a tandíj intézménye akkor jogos és lehet elfogadható a társadalom számára,
