Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ):
4921 magyar egyetemek számának, amellett is, hogy a lakosság összességében jóval nagyobb az egyetemet végzettek aránya, mint Magyarországon. Kevesen vitatják az integráció szükségét, de talán érdemes néhány gondolatot fölvetni azzal kapcsolatban, ho gy milyen integrációra és milyen áron van szükség. Érdemes elgondolkodni az integráció fajtáin is, de beszélhetünk területi integrációról, elsősorban vidéki városainkban, ahol az infrastruktúra jobb kihasználása vagy az adminisztráció hatékonyabb megszerve zése lehet az egyik oka az integrációnak. Beszélhetünk szakmai jellegű integrációról, amikor az azonos szakok különböző szintű képzését integráljuk. Sok szó esik, és sokan említik a klasszikus négykarú egyetemet, ahol ugye a négy klasszikus szak, a jogi, az orvosi, a teológiai és a bölcsészeti kar van egyidejűleg jelen az egyetemen. Szeretnék néhány dilemmát fölemlíteni, ami az integrációval kapcsolatban fölmerül, amellett, hogy mondom, az integráció szükségességét azt hiszem, kevesen vitatják. Egy ilyen d ilemma, ha már a négy klasszikus kart említettem, hogy például a teológiai karok nem igazán óhajtanak - csekély kivételtől eltekintve - integrálódni, és én azt hiszem, hogy az ő esetükben különösen nehéz volna bármilyen erős ráhatás, adminisztratív intézke dés, amelyik az integrációra kényszerítené őket. Általában véve is az integráció egy icipicit aggályos az intézmények autonómiája szempontjából, de különösen így van ez az egyházi felsőoktatási intézmények esetében. Rajk László képviselőtársam beszélt már arról, hogy milyen problémákat vet föl az integráció a művészeti intézmények esetében. Azt hiszem, hogy nehéz volna elképzelni, hogy mondjuk egy koncerttermet jól lehet összeházasítani egy iparművész keramikus műhelyével, és más szélsőséges példákat is le hetne fölhozni. Én azt hiszem, hogy ha már integrálódnia kell vagy kellene a művészeti intézményeknek, akkor közelebb vannak ahhoz, hogy bölcsészek, bölcsészkarokhoz integrálódjanak, minthogy erőszakolt módon különféle művészeti egyetemeket egymáshoz integ ráljanak. Szívesen megemlítenék egy konkrét példát szűkebb környezetemből, hogy milyen dilemmák merülhetnek föl konkrét integrációs kérdésekkel kapcsolatban. Adva van például Nyíregyházán négy főiskola, egy agrárjellegű, egy tanárképző, egy hittudományi f őiskola és egy egészségügyi főiskola. Fölvetődhetne a területi integráció például, lévén, hogy egy - ráadásul elég nagy vonzáskörzettel rendelkező - régióközpontban célszerű lenne egy többkarú főiskolát létrehozni, ugyanakkor persze fölvetődhet az is, hogy például az agrárfőiskola a Gödöllői Agrártudományi Egyetemhez, az egészségügyi mondjuk a Debreceni Orvostudományi Egyetemhez és a többi és a többi, tehát máshová integrálódna, ahelyett, hogy egy többkarú főiskolát hoznának létre. Azt hiszem, hogy csínján kell bánni tehát az integrációval, és elmondható, hogy bármennyire indokolt és szükséges is, mindenképpen kerülni kell a túlzottan kemény beavatkozást. Mindenképpen kerülni kell az adminisztratív eszközök alkalmazását, vagy akár egy ilyen túlzottan erős ko rmányzati szándéknak akár a sugallását is. (21.20) A szövetség mint átmeneti forma a Szabad Demokraták Szövetsége számára átmenetileg elfogadható, bár itt fölvetődik egy olyan kérdés, hogy egy túlságosan merev lezárása a szövetségnek, tehát mondjuk azt mon dani a törvényben, hogy két év alatt mindenképpen integrálódniuk kell a felsőfokú intézményeknek és a szövetségi forma - mondjuk - mereven két évig elfogadható, ez talán egy kicsit aggályos lenne. Fölmerül a kérdés, hogy vane értelme az integrációnak akko r, hogyha pusztán pénzügyi megtakarításokat eredményez. Azt hiszem, hogy nem ilyen integrációról álmodunk, hanem olyan integrációt tudunk csak elfogadni, amely szakmailag indokolt, és szakmailag jól előkészített. Amint az előbb említettem, gyakran esik szó a klasszikus négykarú egyetemről, és sokkal kevésbé beszélünk az integrációnak egy, talán még sarkalatosabb és lényegesebb problémájáról, arról, hogy hogyan tudnak a főiskolák egyetemekkel integrálódni, és azt hiszem, hogy ha ennek a
