Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
4890 Svédország , és az államnak az a filozófiája, hogy én elveszek mindent és visszaosztok. Van más ország, ahol 33%. Ott minden pénzt otthagynak, vagy a pénz nagy részét otthagyják az állampolgárnak, és azt mondják, hogy fizesse. Magyarországon nagy az adó, és még szedünk tandíjat. Az autonómiáról csak annyit szeretnék mondani: na gyon sok vita volt azon, hogy az államnak milyen joga és lehetősége van a közoktatásban, felsőoktatásban. Azt gondolom, hogyha az állam felelős a közoktatásért meg a felsőoktatásért, akkor kell hatáskörét hagyni. Kell hagyni lehetőségét, hogy beavatkozzon, de remélhetőleg ennek olyannak kell lenni, hogy akár száz évben egyszer se kellhessen tényleg ezzel élnie. Tehát én azt elfogadom, hogy az államnak és a kormánynak legyen szerepe, vagy a miniszternek legyen szerepe bizonyos beavatkozásra, de semmiképpen n em fogadom el abban a formában, ami éppen a törvényben van. Remélem, hogy ki fog belőle kerülni. Tehát, egyszer az az érzésem - és azonnal befejezem , egy nagyon nagy kultúrahiány, konszenzuskultúrahiány van az országban, ezért mindenki mindent szabályoz tatni akar, mindenki mindent törvénybe akar foglaltatni, mert fél attól, hogy vitatkoznia kell vagy a vitában veszthet. Egyetlenegy dolgot szeretnék végül megemlíteni. A '93as törvényben a Felsőoktatási Tanácsnak tizenötről lement a kormány által kineveze tt tagjainak a száma hétre. (18.20) Most egy liberálisnak nevezett esetben a hét tagból már kilenc van, a huszonegy tagból huszonkilenc lett, és ami a megdöbbentőbb számomra, hogy miközben ott van megnevezve, minisztériumok képviselői, melyik minisztérium küld, egy paragrafus előtte ott szerepel, hogy az FTT köteles minden lényeges kérdésben konzultálni a minisztériumokkal, és köteles egyetértésre jutni az állásfoglalásra. Ez egy megdöbbentő, bürokratizált mondat, ismétlem, ott vannak a minisztériumi küldöt tek, akiknek még majd a minisztériumukkal egyeztetni kell, és egyébként ez egy tanácsadó, döntéselőkészítő szervezet, aminek ilyen joga nincs, tehát a miniszter bárhogy dönthet. Végül azt szeretném mondani, hogy számomra ez egy kicsit túlszabályozott szöv eg, de remélem, hogy a módosító indítványokkal sokkal jobbá lesz, és ezért nagyonnagyon szerettem volna, ha erre nem kéthárom óra van, a vitára, és remélem, hogy a részletes vitára vagy a bizottsági javaslatok megtárgyalására sem. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a bal és a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Kétperces észrevételre megadom a szót Horn Gábor képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. (Horn Gábor: Én nem kértem.) Megadom a szót Bihari Mihály képviselő úrna k, Magyar Szocialista Párt. DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! A hatályos felsőoktatási törvényt módosítani kívánó törvényjavaslat a tárgyalásnak az alapja, és nem pedig a felsőoktatás egészének a helyzete. Nehéz azonban elválasztani a felsőoktatás egészének a helyzetét attól a törvényjavaslattól, amely előttünk fekszik. Nehéz - többek között - azért, mert ez a törvényjavaslat legalábbis két új intézmény vagy új megoldás bevezetésével az egész magyar felsőoktatás a lapvető szerkezetét átalakítja, átalakíthatja, és érinteni fogja. Ez a két új intézmény vagy két új megoldási mód egyrészről a felsőoktatás integrációját szolgáló szövetség mint új felsőoktatási intézmény, amely hivatott a felsőoktatás szétaprózottságát me gszüntetni vagy legalábbis oldani, a másik a teljesen új finanszírozási rendszer. Ezen kívül más nagyon fontos, nagyon jelentős, sőt előremutató elemei is vannak természetesen a felsőoktatási törvényjavaslatnak. Elegendő, hogyha csak arra utalunk, hogy a h atályos törvény 125 paragrafusból áll, és a törvényjavaslat 94 új paragrafust kíván ehhez vagy ezek helyébe beépíteni, sok tekintetben túlszabályozva bizonyos dolgokat, más tekintetben pedig bizonyos hézagokat hagyva a felsőoktatás szabályozása során.
