Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
4891 A tö rvényjavaslat megítélésem szerint nagyon fontos és jelentős eredményekre fog vezetni, olyan új megoldásokat kínál, javasol, illetve rendez el a felsőoktatásban, mint a felsőfokú szakemberképzést például, a képzési szinteknek a racionálisabb elrendezését és a többi, bizonyos tekintetben növeli az eredeti hatályos törvényben már meglévő vagy biztosított felsőoktatási intézményi autonómiát, bizonyos tekintetben pedig, úgy gondolom, hogy kiszámíthatatlan hatásokat fog elindítani. Ezek a kiszámíthatatlan hatások lehetnek pozitívak, és lehetnek negatívak is. Mint mondottam, a vita tárgya ez a törvényjavaslat, nem pedig a felsőoktatás egészének a helyzete. De engedtessék meg, hogy azt mondjam, hogy ma a magyar felsőoktatás katasztrofális helyzetben van. Nem válságb an van, mert maga a felsőoktatás mint sajátos alrendszer, mint meghatározott funkciókat ellátó társadalmi alrendszer, a legmagasabb szintű képzés professzionális szervezeti intézményi kerete, nincs válságban. Nincs válságban a felsőoktatás belülről. A képz ési struktúrákat, a képzési szinteket, a diplomák mögötti tudásfedezetet, az azok mögött meglévő tudás- és ismeretanyagot tekintve nincs válságban a magyar felsőoktatás. A magyar felsőoktatás katasztrofális helyzetét a felsőoktatáson kívüli tényezők idézté k elő. Ebből csak háromra hadd utaljak. Az egyik egy történelmi ok: a magyar felsőoktatás évtizedek óta alulfinanszírozott. Akár nemzetközi összehasonlításban nézzük, akár a költségvetés teljesítőképessége oldaláról nézzük, a magyar felsőoktatásra évtizede ken keresztül a költségvetésnek kevesebb mint egy százaléka jutott. Ez példátlan nemzetközi összehasonlításban. Példátlan lett volna a lehetőség, most évtizedekről van szó, hangsúlyozom, tehát a hatvanas évektől számíthatjuk ezt az alulfinanszírozottságot, példátlan lett volna a lehetőség arra, hogy javítsa a kormány vagy az Országgyűlés a felsőoktatás helyzetét, mert ha csak felével emelte volna meg - mondjuk másfél százalékra, a költségvetés másfél százalékára emelte volna - a felsőoktatás egészének a tám ogatását, ezzel a költségvetés egésze nem borult volna fel, a felsőoktatás szempontjából nézve ez a félszeres, 50 százalékos vagy körülbelül 50 százalékos finanszírozásjavulás rengeteget oldott volna, rengeteget javított volna, és nem kényszerült volna rá kényszermegoldások állandó alkalmazására. Tudjuk jól, hogy a felsőoktatás infrastruktúrája, például a fővárosi felsőoktatás infrastruktúrája nem a tudatos tervezés és építés és fejlesztés keretében történt vagy zajlott 1945 óta, hanem véletlenszerű esemén yek döntötték el azt, hogy éppen mely épületben indul meg valamilyen felsőoktatási képzés, megkapjae valamilyen felsőoktatási képző intézmény az adott intézményt. Alig épült Magyarországon - Magyarországon ugyan épült, mert Debrecenben, Veszprémben kifeje zetten új, és háromnégy évtizede épült, felsőoktatás céljára épült intézmények voltak, azonban a főváros vonatkozásában - de kitágíthatjuk, az ország vonatkozásában is - alig épült kifejezetten felsőoktatási célra oktatási intézmény, hanem középiskolákat vettek el, munkásszállásokból alakítottak ki kollégiumokat, és a többi, tehát nem volt tudatos, megtervezett, öttíz év távlatára előre elgondolt felsőoktatásfejlesztési stratégia. Ez az évtizedes alulfinanszírozottság megörökölt probléma, az elmúlt kormá ny, a mostani kormány és a '98 után majd a kormányzati feladatokat ellátó kormány ugyanúgy meg fogja örökölni, iszonyatos nehéz állapotokat és nehéz helyzetet fog kapni az, aki a magyar felsőoktatással foglalkozni fog. A második oka a magyar felsőoktatás k atasztrofális helyzetének a felsőoktatás tömegoktatássá válása. Ezt mindenhol a világon örömmel szokták konstatálni, és természetesen Magyarországon is örömmel kell konstatálni, hogy - mondjuk - 1940ben tizenkétezer egyetemi, főiskolai hallgató volt Magya rországon, 1965re, alig 25 évvel később már 120 ezer volt az egyetemi és főiskolai hallgatóknak a száma. Ilyen mértékű tömegesedés, a felsőoktatásnak a tömegoktatássá válása rendkívül erőteljes infrastrukturális változásokat, az oktatólétszám megnövelését és természetesen ezzel kapcsolatos finanszírozási feladatokat jelentett. Két hullámban történt meg a magyar felsőoktatás tömegoktatássá válása. Az egyik a hatvanas évekre tehető, amikor például 96ra emelkedett öt év alatt ötvenvalahányról a magyar felső oktatási
