Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. RAB KÁROLY (független):
4888 jelenthet , de egy több vidéki magyar városban több felsőoktatási intézmény van. Egyetlenegy dolog fogadható el: az egy város, egy felsőoktatási intézmény. A szövetségnél mindenki megmarad, míg létrehoznak egy szenátust, e szenátusnak egy elnökét, egy főállású szövetségi elnököt és még egy felügyelő bizottságot is. Tehát amikor arról van szó, hogy csökkenteni szeretnénk a létszámot, a bürokráciát, akkor az elkerülő út éppen ezt akar ja megnövelni, és szeretném megemlíteni, hogy számomra bizonyos mértékig szégyenletes azoknak a főiskolák vezetőinek a reagálása, hogy például ÉszakMagyarországról délmagyarországi felsőoktatási intézménnyel kívánnak a szövetségben együttműködni, mármint együtt gazdálkodni, együtt fenntartani műszaki fenntartó személyzetet, ami valójában megcsúfolása a dolognak, láthatóan pusztán egy elkerülő út. Tudom, hogy ebből a mindkét oldalon, illetve - eddig ebben nagyjából majdnem minden párt egyetért - a szövetsé g nem megoldás, hanem éppen a reformnak egy ellenlépése. Végül említeném a hallgatókat és a társadalmat. A hallgatókat és a társadalmat sem hibáztatom. A hallgatók nagyon sokat tehetnének, sőt - azt gondolom, hogy - a legtöbbet tehetnének, hogy az oktatásb an komoly változások legyenek. De miért éppen tőlük várjam el azt, hogy a rövid távú érdekeiket a hosszabb távú érdekekre felcseréljék? A társadalomról pedig annyit gondolok, hogy sajnos Magyarországon a társadalomnak még nem fáj, ha az oktatástól, közokta tástól, felsőoktatástól, tudománytól vesznek el pénzt, pedig valójában a nemzet jövője - nem nagy szavak , az ország jövője csak ezeken - mármint a szellemi színvonalunkon - múlik. Az a lényeges ebből a szempontból, hogy mindezek a résztvevők, akiket én m ost említettem, velük együtt lehet javítani, ellenükre nem lehet, és nélkülük sem lehet ezt megtenni. Néhány konkrét dolgot szeretnék még említeni. Az egyik, ami a szervezet. Én azt gondolom, hogy az integráció '97. szeptember 1jétől realitás lehet. Hatod ik, hetedik, nyolcadik, de akár mondhatom, hogy tizedik éve van ezen vita. Ez van egy olyan szellemi előkészítettség állapotában, hogy ebben igenis - én azt gondolom, hogy - hamarabb lehet lépni. A szerkezet kérdésében, itt megjelent ugye a posztszekunderi től a posztgraduális PhDig különböző szintek. Én ebben a kérdésben a legfontosabbnak a kredit mielőbbi bevezetését látom, az igazi legnagyobb változást a magyar felsőoktatásban ez jelentheti. Ez annyit jelent, hogy át kell fogalmazni magát a diplomát, teh át a kredit fogja valójában biztosan az átjárhatóságot, a rugalmasságot, és ezért - azt gondolom, hogy - nem kormányrendelet, hanem a törvénynek kell majd ebben rendelkezni. Át kell egészen fogalmazni a diplomának az értelmét. Én azt gondolom, hogy a diplo ma az az ász, hogy 60% kötelező benne, és ettől lesz valaki gépész, villamos- vagy orvos, 40%a ott hallgat, ahol akar, tehát egy teljes szabadsággal hallgathat. És ezt szeretném elmondani, hogy nagyon gyakran azt tapasztaljuk, hogy ma a felsőoktatásban s zeretnének oktatási időt növelni, ami egy abszurdum. Arra gondoljanak, hogy ismerjük többnyire a statisztikát, hogy egyöt éven belül a végzettek harmincnegyven százaléka nem azon a területen dolgozik, ahol végzett. Tíz éven belül ez hatvanhetven százalé k. Világos, van nagyon sok terület, ahol ez nem igaz. Rengeteg területen a tudománynak, az ismeretnek a felezési ideje nem több, mint fél év, egy év, két év. Teljesen értelmetlen a hallgatók oktatási idejét növelni, teljesen értelmetlen a hallgatók fejét m ég jobban kitömni. Ez annyit jelent, mintha még mindig abban hiszünk, hogy egy életre lehet valakit kiképezni. Azt remélem, hogy a kredit ebben nagyon sokat fog segíteni. Valójában azt szeretném - és mindannyian, gondolom , hogy a posztgraduális képzésnek volna sokkal nagyobb szerepe, ha az önképzésnek a kultúrája nőne. Magyarországon - az adatot, ha pontos - egy magyar értelmiségi az átlag 0,50,7%ot foglalkozik önképzéssel a munkaidejéből, míg ez más országban 46%. Rövidebb alapidő kéne a képzésben, és egy sokkal rugalmasabb folytathatóság, ami részint a törvényben - ismétlem - benne van, de ezért én a kreditet a sarokpontnak tartom, és éppen ezért szeretném ezt gyorsítani.
