Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - PÁVA ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
4784 közel sem azonos vers enyhelyzetben volt és van. A következménye pedig ennek az volt és az lett, hogy egyes egyesületek mentesültek az ingatlanhasználat kötelezettségei alól, nem kell, illetve finanszírozniuk kellett az ingyenes használat címén nekik juttatott ingatlan vagy spo rtlétesítmény fűtésétől, világításától a vetőmagbeszerzésig, fűmagbeszerzéséig minden költségét, ugyanakkor más egyesületek ez alól mentesültek, ugyanabban a kategóriában vagy egyesületi besorolásban. Teljesen világos, hogy míg az előbbiek magára a sport c élra jóval kevesebbet tudtak fordítani és finanszírozni, addig a másik típusú egyesületek - a dolog természeténél fogva - csak a sportra tudtak koncentrálni; a játékvásárlástól, a versenyeztetés feltételeitől kezdve egész más típusú, más irányba tudták elv inni a tevékenységüket. Egyik oldalról az állam kivonult, a másik oldalon bent maradt, és ezzel olyan egyenlőtlenségeket teremtettek, amelyet ma már nagyon nehéz bármilyen sporttörvény és finanszírozási rendszer keretei között kiigazítani. Ez az egyik olda la. A másik oldala a sporttörvényhez kapcsolódó gondolkodásunknak - szerintem - az, hogy milyen a viszonya a központi költségvetéshez a sportnak. Illetve magyarul: az államnak mi a viszonya a sporthoz? Itt mindenki - és a vezérszónoklatoktó l kezdve valamennyi hozzászólásban mindenki - arról beszélt, hogy az államnak szerepet kell vállalni, a finanszírozási oldalát meg kell teremteni a sportnak. Néhányan még azt az óvatos megjegyzést is tették, hogy mondjuk sportnak tekinthetjük az iskolai sp ortot is, sportnak tekinthetjüke az utánpótlásnevelést és így tovább, szakmai kérdésekkel foglalkoztak, viszont mindenki megkerülte kellő óvatossággal azt a kérdést, hogy a sportnak mi a viszonya az adórendszerhez és a társadalombiztosítás rendszeréhez. Itt nem árt felidézni az elmúlt négy év történetét, amikor úgy államtalanítottuk a sportot, hogy közben az állami beavatkozást egy ilyen gesztusrendszerrel valósítottuk meg. Mikor már minden egyesület jajveszékelt, nagy volt az önkormányzatokon és a közpon ti költségvetésen a nyomás, abban a pillanatban a magyar állam a zsebébe nyúlt - elég elvtelenül , egymilliárd forintot a sport adóterheinek a csökkentésére fordított, ugyanakkor a másik oldalon a társadalombiztosítás területén kegyesen megengedte, hogy m egállapodásokat kössenek az egyesületek a társadalombiztosítással, egy átütemezett fizetéssel, kamatelengedéssel és így tovább. Mi történt erre a magyar sportban? Ez a falusi egyesületekre ugyanúgy vonatkozott, mint a nagy egyesületekre - csak nagyságrend i eltérés, és szemléletbeli eltérés nem volt ; az történt, hogy a társadalombiztosítást elkezdték csorgatni azért, hogy a működés és a Btk. hozzárendelt tényállása alapján nagy baj ne legyen az egyesületek vezetésével, s azt mondták, az adóterhekkel későb b nem foglalkozunk, hátha megint belenyúl a jó állam bácsi a kasszába. A jó állam bácsi mit tehetett mást, másfél év kihagyás után megint benyúlt a kasszába azzal, hogy most már új megállapodásokat, azonos feltételekkel lehetett megállapodást kötni az adóh ivatalokkal és a társadalombiztosítással, s az azonos feltételek annyit jelentettek, hogy most már nem az egyik lyukat tömték be a másikkal, hanem két lyukat kellett betömni, amire a magyar sportegyesületek döntő többsége képtelen volt. Hozzá kívánom tenni - valószínűleg a belügyminiszter úr előadói beszédében el is hangzott , hogy önhibáján kívül. Az önhibáján kívüliség, az értendő a legtöbb egyesületre. Kérdés az ezek után, hogy lehete olyan sporttörvényt alkotni, és lehete olyan tulajdonviszonyokat lé trehozni, amelyek függetlenek az adórendszertől, illetve a társadalombiztosítás rendszerétől. Külön beszélnék mind a kettőről, és röviden igyekszem szólni erről. Az adórendszer összefüggéseiben két dolgot tudni kell. Az, hogy alkotmányos joga és kötelezett sége, alkotmányos joga mindenkinek a sport és a sporthoz való megfelelő viszony. Ugyanakkor kérdés az, hogy az államnak erről a feladatról milyen módon lehet gondoskodni. Két dolog van. Mindig azt mondják, hogy a sport az olyan kedvezményezett terület - el vtelen kedvezményt adnánk akkor, hogyha az adórendszerben valamiféle sport célú kedvezmények jelennének meg. Állítom, nem igaz. Egy: A sportban, és az egyre inkább biznisszé váló sportban az áfarendszer megjelent még a játékoseladásokban is, és hogyha jól megnézzük ennek, vagy valaki venné a fáradságot arra, hogy megnézné, hogy ez milyen, mennyi áfát fizetnek be a sporteszközök
