Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - PÁVA ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
4783 figyelembe kell venni, azt a társadalmi, g azdasági környezetet, amelyben bármely törvény megszületik, és tudnunk kell azt is, hogy mit várhatunk el egy ilyen törvénytől. Ez vonatkozik a sporttörvényre is, a hozzákapcsolódó, szervesen kapcsolódó tulajdonviszonyokat rendező kívánó - és ezt a kívánó szót főleg aláhúznám , törvényjavaslatról. A javaslat megszületésének körülményei és hosszú vakrepülése - esetenként vakrepülése - jól mutatja a sport általános helyzetét és tehetetlenségi nyomatékait is, amelyről Avarkeszi Dezső képviselőtársam részletes en és elemzően szólt. Önmagában a sporttörvény nem oldhat meg mindent. Csak legáltalánosabb kereteit képes adni a szervezeti, működési kérdéseknek, a finanszírozás alapkérdéseinek, ugyanakkor nem adhat választ azokra a kérdésekre, amelyek ma szétvetik a sp ortot. Melyek ezek? (10.10) Mindenekelőtt határozottan állítom, hogy a sport az egyetlen olyan terület, ahol valójában egy gazdasági rendszerváltás nem ment és nem mehetett végbe, ennek pedig egy oka volt, hogy a társadalmi szervezetek kezelői jogát, beleé rtve a pártingatlanokat, az MHSZvagyont, más sportvagyont, illetve az ingatlanok kezelői jogát, differenciálás nélkül függesztette fel a sokszor emlegetett, úgynevezett LXX. törvényt. Mi történt ennek következtében a sportban? Levegőbe kezdtek lógni az eg yesületek, nem tudták, mivel rendelkezhetnek, mivel nem rendelkezhetnek. Kb. két év volt az, amíg a ZÁVKI, majd KIVASZ, majd később a KVSZ kialakította azt a szerződéses rendszert, amely alapján egyetlen dolog biztos volt: az egyesület szabadon nem rendelk ezhetik a volt kvázitulajdonával. A másik, ami biztos volt, hogy hosszú évekig felújítási hányadot kellett fizetni az általa ingyenesen használt sportlétesítmény után akkor, amikor szerelésre vagy cipőre sem tellett. Én úgy gondolom, hogy ez volt az első buktatója annak, és az első kérdése, amiért közel hat évig nem tudtuk rendezni a sportingatlanok sorsát. Az állam nem volt érdekelt a fenntartásban, az egyesület nem volt érdekelt abban, hogy fejlessze az egyesület - ha ingyenes - használatában lévő vagyon tárgyakat, ugyanakkor semmiféle mozgástere nem volt, gazdasági mozgástere arra az egyesületnek, külön engedély vagy szerződéses engedély nélkül, hogy a felfüggesztett kezelői jog alapján vagy az ingyenes használat alapján bérbe adhasson, hasznosíthasson, b evételt termeljen abból a sportlétesítményből, amelyet ugyan kizárólag használhatott, de valójában semmi haszna nem volt. Ugyanakkor egy teljesen differenciált kezelése keletkezett ebből a szempontból valamennyi egyesületnek. Tudniillik az egyenlőség elvét - a vállalkozás szabadságától kezdve az egyenlőség elvét - minden sértett az így kialakított tulajdoni helyzet, itt teljesen meglepő, a Kisgazdapárt vezérszónokával teljes mértékben egyet tudok érteni, bár nem biztos, hogy tőle származik a gondolat, mert Balsay képviselőtársam a Fidesztől már 1993ban, ja, bocsánat, '95ben a költségvetéshez benyújtott egy igen jó törvényt, illetve módosító javaslatot, amely rendezni kívánta azokat, azoknak a létesítményeknek a részben kezelői jogát, részben költségvetési kapcsolatait, amelyek a központi költségvetéshez kapcsolódtak. Miről szól itt a történet? Én nem kívánok nevesíteni egyetlen egyesületet sem, nem kívánom a fővárosi egyesületek haragját magamra vonni e szószékről, de milyen helyzetben van az az egyesület, amelynek a működési feltételeit közvetett módon a magyar állam biztosítja? És milyen helyzetben van az az egyesület, amelynek a kezelői jogát ugyanez a magyar állam felfüggesztette? És milyen helyzetben van az egyesület, amely önkormányzati tulajdonon, szí vességi használattal bír bizonyos sportlétesítmények fölött, és milyen helyzetben van az az egyesület, amelyet a sors megvert azzal, hogy esetleg 1990 körül tulajdont szerzett vagy valami ingyenes formában, vagy a kezelői jog megváltása - tehát '90 előtt m ód volt erre - kezelői jog megváltása címén? Én úgy gondolom, hogy az egyenlőséget itt rúgtuk fel alapvetően, ti. ez a négyféle típusú egyesület - ennek még számos alvariációja van a tulajdonos tekintetében , a négy típusú egyesület
